Mit tegyek ha barátnőm kötödési kényszeres?

Én is azt tudom tanácsolni, hogy menekülj. Birtoklómániás, manipulatív, veszélyes az ilyen.

Vagy legalábbis első menetben beszélgess el vele erről, hogy az embereknek nem csak párkapcsolata van, hanem szeretne egyéb dolgokkal is foglalkozni, és ez a sülve-főve legyünk együtt dolog számodra folytogató. És fontos, hogy állj ki a véleményed mellett, ne hagyd hogy a sértődésével hamis bűntudatot keltsen benned. Még most így viszonylag az elején próbáld meghúzni a határt, mert ha bele mész, és aszisztálsz a mániájának, csak egyre rosszabb lesz.

Ha viszont nem tudod ezt megbeszélni vele, nincs változás, lépj ki a kapcsolatból.

Menekülj!

Feltételezem, hogy nála ez nem tudatos (az én exemnél sem volt az), de nagyon veszélyes.

Nálam az első lépés, hogy én lettem az élete. Körberajongott, én voltam a napjának a fénypontja, minden kívánságomat leste. Utána jött a féltékenykedős időszak. A tanulás hülyeség, én ne végezzek diákmunkát, minden barátom egy gyökér volt, a hobbim tőle elvett idő. Hogy bevonja magát a hobbimba (értsd. ne legyen hobbim), kitalálta, hogy menjünk el futni ASZFALTON!! Na ettől nagyon szépen kikopott a térdem. Utána a fogamzásgátlótól, amit kihisztizett, kipattogtam és elhíztam, és a futással csak még rátettem el lapátra. Mivel annyira kisajátított, hogy csak hajnalban és este tudtam tanulni, alvászavarom lett.

Mire összeszedtem magamat és szakítottam vele, már tiszta ideg voltam, nem voltak barátaim, a hormonháztartásom szét lett bszva, és még kövér is voltam. Na onnantól kezdve nem hagyott békén. Bár felvettek a kívánt szakra, passziváltatnom kellett, és egy évig otthon voltam altatót szedtem, sportolni jártam, és különböző hormonvizsgálatokra rájtam. amikor megtutdta, hogy otthon vagyok (másfél év után), éjjel nappal irogatott és hívogatott.

Csak hogy egy példát említsek, ami velem történt.

Rólam tudni kell, hogy imádok sportolni, kondizni és erősíteni, munka mellett számomra ez jelenti a kikapcsolódást. Amíg nem volt barátnőm szinte minden nap sportoltam, edzettem, jó értelemben függővé váltam. Megismerkedtem a barátnőmmel, akinek semmilyen hobbija nem volt, még barátai se. Teljesen rám akaszkodott. Ez engem nem zavart az elején. Aztán elkezdtem dolgozni, minden nap reggel 7-től, délután 5-ig. Fél 6-ra értem haza, utána muszáj volt elmennem edzeni, hisz ülő munkát végzek és ha otthon is le kellene ülnöm, beleőrülnék. Barátnőmnek ez nem tetszett, mert, hogy Ő egész nap vár rám, hogy végezzek a munkával, hogy együtt lehessünk, erre én ehelyett elmegyek edzeni. Az Ő szemléletében az edzést választottam helyette. Hiába próbáltam vele megértetni, hogy szükségem van az "Én időmre" is, nem akarta figyelembe venni. Csak az lebegett a szeme előtt, hogy miért nem vele vagyok. Szerintem meg se próbálta felfogni, hogy miről is beszélek. Azt beláttam, hogy a minden napi edzés nem fér bele barátnő mellett az életembe, ebben igaza volt. Hajlandó voltam lecsökkenteni heti 3-4 edzésre. Amikor ezt is sokallta, akkor telt be nálam a pohár. Volt olyan, hogy teljesen abbahagytam az edzést miatta, akkor azért voltam kedvtelen, mert kívánta a szervezetem, de barátnőm miatt nem mentem. Ha meg elmentem edzeni, akkor azért volt szar a hangulatom, mert barátnőm előtte mindig hisztizett, szóval sehogy sem volt jó. Amióta szakítottunk megfogadtam, hogy soha többet nem fogok ilyen kapcsolatfüggő és szeretethiányos emberrel kezdeni, mert csak leszív. Aki valóban szeret, az örül neki, hogy van olyan hobbid, amiben örömöd leled és támogatni fog, nem visszahúzni. Persze az exem azóta is engem hibáztat, hogy nem törődtem vele eleget. Az az igazság, hogy az ilyen szeretethiányos embernek semmi sem lenne elég, azt akarja tőled megkapni, amit gyerekkorában a szülőktől kellett volna. Gondolj csak bele, hogy az (ex)barátnődnek milyen a kapcsolata a szüleivel, biztos nem a legjobb. Esetleg elváltak?