Párom külföldre költözne, én nem?

Ő 23 én 22, kicsit több mint 3 éve vagyunk együtt. Én már dolgozom nyár óta, ő ebben a félévben diplomázik, de szintén dolgozik pár hónapja.

Budapesten élünk, ő infós vonalon mozog, én társadalomtudományi diplomával bankszektorban helyezkedtem el, kifejezetten jól keresünk külön külön is (így nyilván a közös bevétel is kiemelkedő összeg).

Hogy érzékeltessem, édesapám szolgálati nyugdíja 30 év után szinte a fele az én kezdő fizumnak.

Többször jártunk Bécsben, és párom most nagyon bekattant, hogy oda akár költözni. Mert hogy infós bárhova kell, angolul jól beszél az elég lesz, majd németül megtanul, és szipiszupi világ lesz odakint.

Én jelenleg semmi pénzért nem mennék se Ausztriába se máshova innen, annak ellenére, hogy a diplomám is elég jó, németül felsőfokon beszélek, másik 2 nyelven középfokon. Egyszerűen nekem számít az, hogy itthon megértik amit mondok, idevaló vagyok, nem valami idegen, a saját nemzeti ünnepeimet tartom meg ilyenek. Tudom hogy sok szrság megy az országban de hiszek benne hogy lesz ez még jobb, illetve hogy a fiatal értelmiségi réteg tagjaként feladatom tenni érte, hogy jobb legyen.

Minden más elvileg tökéletes köztünk, de már napi szinten téma hogy párom menne ki. Mondtam neki, hát menjen, én maradok, és jó eséllyel nem várom meg itthon erényövben míg meglátja hogy jó-e kint, de menjen, mert különben örökké bánni fogja hogy nem ment. Régebben még igyekeztem megértőbb lenni, beszélgetni stb, de mostmár tényleg ennyi a véleményem, hogy menjen ha akar és majd mesélje el bejött-e. Habár ha őszinte akarok lenni, ahogy ismerem, nem fog nagyon nekiindulni egyedül, mert az adminisztratív feladatok intézése nagyon nem az ő világa. Valahogy úgy képzeli el, hogy varázsütésre kint dolgozik párezer euróért, mindenki kedves vele odakint,szépen süt a nap, zöld a fű meg boldogság folyik a csapból.

Lehet ezzel valamit tenni, meg fogja unni egyszer a sírdogálást (és leáll vagy tényleg a tettek mezejére lép) vagy ezt kéne még hallgatnom 25 év múlva is?