Mit mondanátok a párotoknak ebben az esetben? Szerintetek melyik a normális?

Én 21 éves lány vagyok, egyetemet végzek és pár hónapja munkát is találtam. Párom 27 éves nemsoká,már 7 éve dolgozik, 4 éve vagyunk együtt.

Általában nálam vagyunk, mivel anyukám ritkán jön haza, szóval nem hivatalosan, de olyan, mintha együtt laknánk. Néha náluk is vagyunk, de ti is tudjátok, hogy

igy egyik szülőtől a másikhoz nem az igazi...

Mindig is komoly volt a kapcsolatunk, közös jövőt tervezünk ugyebár amig iskolás voltam nem tudtunk lépni is előre. Viszont mostmár úgy érzem ideje lenne komolyabban gondolkozni olyanokon mint pl külön lakás, külön saját kis élet.

Viszont idáig az volt, hogy a párom a keresetét elköltötte, autót vett,ami azért szükséges... emellett ilyenolyan kütyüt amivel játszani lehet és egy motort mert odavan értük. Ami szép és jó, mehetünk kirándulni stb... De semmi megtakaritása nincsen.

Átbeszéltük, hogy mostmár tényleg van egy csomó mindene, nem lenne logikusabb, hogy mostmár a fő, nagyobb célért hajtsunk, hogy azért ennyi idős korunkban már legyen külön életünk és legyen fedél a fejünk fölött, majd család , aztán még utána is vehet amit megkiván. Ebbe maradtunk.

Kissé megnyugodtam, de most megint a fejébe vette, hogy eladja a motrát és vesz egy másik nemtudommit, mert az milyen vagány és szeretné . Ugye az eladás veszteséges, az új cuccba pótolni kell, megint semmi pénzt nem tud félrerakni mert ezekbe öli. Ebben a hónapban is minuszban van.

Ő úgy van vele, hogy ha már dolgozunk éljünk is, amivel nincs kivetnivalóm... de egy bizonyos szint után miért nem gondolkodik a fontosabb dolgokon? Haragszom rá emiatt.

Ti melyik hozzáállással értetek egyet és mit mondanátok a helyemben?