Mennyi időbe telik elfelejteni valakit, akit nagyon szeretek? Elmúlik valaha az igazi szerelem a nagy Ő iránt?

Amennyiben tényleg a nagy Ő-ről beszélünk, abban az esetben sajnos teljesen soha nem múlnak el az érzelmek. Egyénfüggő, hogy ki mikor akad rá erre a személyre, én sajnos nagyon korán találkoztam vele, bármikor képes lennék szerelmes lenni megint, így éppen ezért messziről elkerülöm, mert nem működne, csak a bonyodalom lenne megint.

Amúgy ha szerelmes az ember, akkor szerintem minden esetben nehezen felejt, függetlenül a "nagyőfaktortól". Viszont nem árt emlékezni: senki sem pótolhatatlan, mindig van másik.

Nekem volt egy nagy őm 20-23 éves koromig, szakítás után úgy egy évig szarul voltam, és nagyjából 3 évbe tellett, mire el tudtam engedni az érzelmet. Viszont nagyon sokat tanultam közben magamról és a kapcsolatokról! Pótolhatatlan tapasztalat, örülök neki! Azt a srácot soha nem fogom elfelejteni, de már kínoz vagy fáj az emléke, a helyükre tudtam tenni a dolgokat.

Bónusz: 2 éve van egy sokkal-sokkal nagyobb nagy Őm. És az előző tapasztalat is kellett, hogy felismerjem!

Az én világnézetem alapján nincs igazi.

Felejteni meg nem kell.

Sajnos a "NAGY Ő" mániás divatjában pont azt az embert és a vele való élményeket felejtik el beszámítani az emberek, akivel végül leélik életük nagy részét. Évtizedek távlatából (mondjuk 20-30 év múlva) a hajdani ún. igazik a vadidegenekkel egyenértékűek lesznek, akikhez már nem sok közünk van. Persze lehet ragaszkodni a tinédzser korban volt dicső és színes múlt önismerethiányos indíttatású "igazi" érzéseihez, de ez illúzió.

A lényegi része akkor is áll annak, amit írtam.

Az ember jó esetben elfelejti. Az "igazi" definícióján múlik az egész. Ha az az igazihoz kölcsönösség kell, akkor akiről te írsz, nem az igazi. Most már csak azt kellene elemezgetned magadban, hogy mennyire lehet igazi valaki úgy, hogy számára te nem vagy az. Elvégre minden kapcsolatnak kölcsönösnek kell lennie.