Miért van az, hogy tudom hogy nem lehet az enyém, és mégsem adom föl? Reménytelen szerelem nem is létezik. Az ember valahol mindig remél. De ha már nincs mit, miért nem tudom elfelejteni?

3 oka lehet. Egyik az, hogy megszerzési vágyad van, és az embereknek mindig az tetszik jobban, ami elérhetetlen.

Másik hogy már egyszer jártatok majd szakítottatok, vagy neki tetszettél, aztán utána egy másik fiú/lány (nem tudom hogy milyen nemű vagy) tetszett neki, és kicsit fura érzés, hogy már nem te tetszel neki, és vissza akarod szerezni (mindenkivel megesik)

vagy a harmadik, hogy tényleg szerelmes vagy belé, és nem tudod elengedni. Sajnos ilyen is van :/

L/15

Kb nálam is ugyanez a helyzet.

Túlzottan beleszerettem a lányba, ha előbb megismerem akkor talán most már mellettem aludna és kelne fel minden nap. De kicsit elkéstem, de valahol még mindig azt remélem, hogy lehetne belöle valami, talán történhet csoda amiben kételkedem. Szerelemnek indult a lány részéröl is a kapcsolat de kiderült 1 hónap múlva , hogy terhes és itt mintha tört döftek volna a szívembe, a gyereket megtartotta , (egy ideig úgy volt hogy nem) a pasijával szar a kapcsolata , de a gyerek miatt vele maradt. És háát ekkor még nagyon az elején voltunk a kapcsolatnak....a mai napig találkozgatunk együtt vagyunk egész napokat, és igényli ezt ő is, de nagyon rossz érzés hogy az eszem azt mondja hagyjam ott mert sosem lesz az enyém....de a szívem nem engedi mert megszerettem, talán egyszer jön majd egy másik lány akibe szintén nagyon beleszeretek és akkor el fogom tudni fogadni hogy barátságon kívül semmi több nem lesz köztünk......