Miért nem akar tovább maradni nálam a párom?

Szerintem is gáz ez a 3 éves színjáték,és abban is egyetértek,hogy felnőttként már nem apuci és anyuci mondja meg,hogy kivel lehetek együtt,csak sajnos ismerem a maradi szüleinket.Ha megtiltják,hogy a lányuk leszbikus szeretője betegye a lábát a házba,és ott hajtsa álomra a fejét,akkor szinte sose tudnánk együtt tölteni az időnket,csak pár órára foghatnánk egymás kezét egy kávéházban (a hotel pénz hiányában kizárt).Nekem még két év van a suliból,mivel év vesztes vagyok és a nagy eszemmel megbuktam egyszer matekból,és külföldön élek,ő most kezdi majd az okj-s képzését.Minden vágyam lenne már mos összeköltözni,de az érettségiig várni kell.Valójában már most szívesen felvállalnám,a bátorságom meg van hozzá,de a barátnőmnek nem menne,míg otthon él.A homofób szülei mindent elkövetnének,hogy többé ne lássuk egymást.

Mindenesetre köszönöm a válaszod,és sajnálom,ha úgy tűnik,hogy csak gyártom a kifogásokat.Bonyolult helyzet a miénk.

#13,igazad lehet,erre az eshetőségre még nem is gondoltam-pedig őt ismerve kézenfekvő ez a magyarázat.Kettőnk közül mindig is ő volt a racionálisabb és az óvatosabb.Korábban többször is volt,hogy nálunk aludt 5-6 napot,és mindegyik alkalommal borotvaélen táncoltunk,többször majdnem lebuktunk.Azt hiszem,az a legtisztább,hogy amikor jön,leülök vele,és nyíltan rákérdezek.Tagadni fogja,de ki kell húznom belőle az igazságot,mert így csak őrlődöm.

#16,köszönöm a kommented,látom,hogy te teljességgel megérted a problémánkat,és nem nézed le azt,ha 18 évesen az ember még nem képes elszakadni a szülői háztól.Hálás vagyok,amiért kiálltál értem,mert úgy érzem,a többiek nem igazán látják át,milyen nehéz iskolásként egyedül talpra állni.

#17,ne haragudj,de egy 3 éves kapcsolatot (ami számomra egyben az első is) semmiképp nem neveznék "tini bohóckodásnak".Ez sértő ránk nézve.Nem tudom,miből veszed,hogy nem hoztunk a szerelmünkért áldozatokat,mert igenis hoztunk,rengeteget-pontosabban amennyit az eszköztárunk engedett.Boldogan élnék szerény életet a kedvesem oldalán,nem a "kényelmes életemet" féltem.Egyszerűen most kezdő 11.-es diákként,aki külföldön tanul,nem hagyhatok csapot-papot,és az se segítene a helyzetünkön,ha a barátnőm továbbképzés helyett teljes műszakban dolgozna a mekiben.Romantikusan hangzik,hogy kéz a kézben beköltözünk a híd alá,és a szerelemből jól lakunk ,de aki ésszerűen gondolkodik,tudja,hogy a való életben nem működik az ilyesfajta feláldozósdi.Mi azzal áldozunk,hogy most tanulunk,hogy mihamarabb olyan munkát vállalhassunk,ami lehetővé teszi az összeköltözést.Küzdünk,és még sokáig küzdeni fogunk,mert értünk érdemes.