Szerintetek nem furcsa? Nektek volt ilyen?

Óó, dehogynem! Én mindig így vagyok. Ha találok egy új hobbit, az teljesen a szenvedélyemmé tud válni. Kb fél évig tudok vele nagyon erősen foglalklzni. Aztán utána alábbhagy, és már nem érdekel a dolog. Így vagyok mindennel 🙂

Ez személyiségbeli dolog nálam. Nagyon mélyen rögzült dolog, így vagyok összerakva. Gondolhatod milyen... mire egyetemre kerülök, már nem is érdekel annyira az a szak...

25f

Nekem ilyen. Foglalkoztatott persze valamennyire korábban is az a dolog, ami végül a hobbimmá vált, de annyira nem, hogy erről beszéljek is bárkinek, mert minek, úgysem lesz belőle semmi, aztán hopp, egyszer csak bekattant valami és kész, onnantól kezdve semmi más nem érdekel, munkában is azzal foglalkozom, ha éppen van rá szabad kapacitásom, ha hazaérek, nincs kedvem közös programokra, mert a hobbimra szeretnék koncentrálni, teljesen bele vagyok buzulva. Az más kérdés, hogy ez a lendület tart pár hétig, kicsit lecsitul, majd ismét egy idő után megint fellángol, minden előjel nélkül. Viszont beszélni én sem szeretek róla, mert azzal elmúlik a "varázsa" úgymond.

Szerintem nincs okod bizalmatlankodni. Miért is lenne, 2 óra alatt milyen olyan dolog történhetne, ami ennyire megrengeti a bizalmad?

Nézd, elég kevés információ áll rendelkezésre az ügy kapcsán, de nekem 3 dolog szemet szúrt. "Új dolgok"... ezt Te nem csak a hobbira értetted ha jól sejtem. Az csak egy a sok közül?! Aztán "belelendült". Aki belelendül az lelkes, és aki lelkes az izgatottan újságolja el fűnek-fának az izgalma tárgyát. Ő ehelyett titkolózik. Majd átvált "leszaromba", passzívvá válik és nem hajlandó beszélni.

Innentől két dologra gondolok: 1. hűtlen. 2. Korábbi kellemetlen tapasztalatok/ hozzáállás miatt nem bízik meg benned annyira, hogy beavasson, mert tart a reakciódtól.

Ez a dolog nem most kezdődött. Kérdezz rá kerek perec, hogy szerinte hányadán álltok a dolgaitokkal. A megérzéseidre pedig hallgass!