Mik ezek a párkapcsolatunkból való elvonulásra való igényei, rádiócsend, figurák a barátnőm részéről?

Utóbbi hétben olyan időszakját éli a barátnőm (27F+20L), hogy rájött, kifut az élete a kezéből több életterületen is, talán mert nem is érti önmagát, nem tudatos, össze kell szedje magát, stb, meg úgy egyébként egyáltalán csak jól akarja érezni magát, az intim szféráját érő családi sértések nélkül, kicsit szabadulni. Csak önfeledten részt akar venni épp egy bizonyos több napos programon ezen a héten. Egyedül akar lenni, de közben emberek, friss haverok közé megy. Mivel sajnos ritkán találkozunk távoli munka miatt, nem vagyok "túlzottan" sokat vele, (épp ezt nehezményezi érthető módon) nem beszélhetnénk szerintem intimszférasértésről részemről, főleg hogy zárkózott, de apró kéréseket, észrevételeket is pánikszerűen, indulatosan betolakodásnak, kioktatásnak, papolásnak vesz egy néhány hete (úgy mindenkitől) és az üzenet maga ritkán ér el hozzá, épp ez a bajom, asszem. Rám is kivetíti azt, hogy otthon nem tudja kezelni az intimszférás konfliktusait. Valamint nem igazán akar ezekről a belső vívódásairól sem beszélni, (bizalmatlan előző csalódások miatt, és szerinte ez így a normális).

Ezekért ezekbe a többnapos tevékenységekbe veti magát bele épp, magát keresi, ahol egy ilyen csak félig kimondott "standby kapcsolatot" fojtat velem, ahol néha beszélünk, hogy legyen letudva, de mintha szabadságot vett volna magának, és rádiócsendet, "nincs ideje" az üzeneteimre válaszolni, és nem is akar, csak ritkán, akkor is csonkán, felhívni meg csak ha már nagyon illene, s még akkor se, mert hát olyan a program, hogy nem lehet akármikor telefonálgatni szerinte... (ez nem igaz). Régebb egy nap többször is beszéltünk, hosszan. Ha megpróbálok beszélni róla, hogy szerintem ez szándékos nála, és ez nekem rossz, mert úgy érzem, gond van velünk, elutasít és negatív dolgokat üzen ezzel, akkor hárít, és felháborodik.

Én meg nem tudom dönteni el, hogy most ez játszmázás, nonverbális kommunikáció arra, hogy nélkülem jobb neki, vagy hogy tényleg csak róla szól, hogy nem negatív ez kettőnk szempontjából, és erre van most igénye, vagy mi ez az egész?? Maradandó, a vég kezdete, vagy ilyen "pillanatnyi elmezavar"? De nagyon rosszul érint, és rossz előérzetem van, de nem értem, nem mesél szinte semmit, hogy kikkel mit csinált, mert végül már nincs mikor... ugye olyan a program...

Mikor beszélünk végre akkor viszont megnyugszok valamelyest, mert azt sugallja, hogy rendben vagyunk, teljesen úgy beszél, mintha minden oké lenne, hogy teljesen támogat "minket", csak most kicsit fura neki. A minimális "ekkor mentem, akkor jövök" infó is luxus ugye az "idő" miatt (lefekvés előtt/után is nehezen kerül 10 perce..). Hogy jól telik neki, azt azért nem titkolja, ha beszélünk végre. sőt. Ha erről akarok beszélni rosszul veszi, mert hogy megint csak kekec, és hangulatromboló vagyok. Nem depizik, nagyon jól elvan a társasággal, akikkel ott van, csak nekem ez a rádiócsend, ez a láthatóan szándékos embargó félelmetes és nagyon megrémít. Voltak gondjaink a bizalommal, épp azt próbáljuk helyreállítani elvileg...

Egész nap ezen kattogok, tegnap kisebb balesetet okoztam, mert nem aludtam eleget emiatt, és mert ezen járt az eszem, és nagyobb baj is lehetett volna.

Ha rákérdek, azt mondja, persze, hogy szeretné, ha vele lehetnék ebben, de úgy érzem, azt kommunikálja akaratlanul, hogy ez nem igaz. Sőt igazából nélkülem tudná igazán megélni ezeket.