Teljesen kifordult magából a párom, legszívesebben elhagynám, de?

Ez nagyon szomorú és nehéz helyzet és megértem, hogy nehéz lépésre szánnod magad, ha vannak ellentétes, jó tapasztalataid is vele. De annak, hogy az előző babád elment egy ilyen kapcsán, a párod számára szó szerint "kijózanító" jelnek kellett volna lennie. Egy várandós nőt óvni kéne minden sokktól és érzelmi tehertől, abszurd, hogy éppen az apa az, aki folyamatos stresszben tart. Ez nem a Te hormonjaid hibája. Normális ember számol azzal, hogy a nő esetleg érzékenyebb ilyenkor és képes önmegtartóztatást végezni a szerettei védelmében. Nem csak Te vársz babát, ő is! (Elég ránézni az állatvilágra, mennyi állatfajnál alap program, hogy a nőstény vemhessége vagy költése idején a hím oltalmazza és ellátja őt.) Pedig ahogy írsz, látszik, hogy gondolkodó, jó szándékú ember vagy, nyilván a párod se síkhülye, érthetetlen, hová tette az eszét és az empátiáját.

Ha a gyermeked érdekeit nézed, az ő elsődleges igénye magzatkortól 2-3 éves koráig mindenképp, hogy az Édesanyja(!) érzelmileg nyugodt, kiegyensúlyozott legyen. Ha benne maradsz ebben az állandó konfliktushelyzetben, egyáltalán nem biztos, hogy jobb a gyereknek, mint ha az édesapja nem lesz teljesen jelen a felnövésénél, sőt. (Egyébként az, hogy mennyire lesz jelen, szintén az apa értelmi és érzelmi intelligenciájának, belátásának és akaratának függvénye.)

Sajnos az, hogy most is permanens stresszt élsz át, sírsz és előre rettegsz a viselkedésétől, ez már most nem jó a babának, s így nehéz bármit is mondani, hogy hogyan jönne ki számodra az, ha kitennéd a szűrét: megkönnyebbülés lenne vagy még nagyobb sokk?

Esetleg megpróbálhatod azt, hogy arra hivatkozva elköltözöl, hogy a babának nagyon fontos, hogy stresszmentesen várd, ezért minimum a szülésig szeretnél kikerülni ebből az állandó konfliktusból és szeretnél teljes mértékben a babavárásra koncentrálni, s pl. nem szeretnéd kitenni magadat annak, hogy általad gusztustalannak tartott szituációkra kényszerítsen azzal, hogy matt részegen esik haza. Az érzéseidet semmiképp ne nyomd vagy bagatellizáld el és ne próbálj rajtuk csak "túllépni", mert az elnyomott érzések még ártalmasabbak, mint az átélt negatív érzések.

Ez a tejfakasztó sztori meg aztán érzelmi intelligencia negatívban. Hogy egy tizenévesre nagy hatással lehet egy "rossz" társaság, az még érthető, de hogy egy kialakult(?) személyiséggel rendelkező felnőtt ember számára is, az eléggé árulkodó. Az is elképzelhető, hogy ilyen "empatikus készséggel" a barátai pont cukkolni akarnak Téged ezekkel az egyértelmű utalásokkal együttlétük fő céljára, s egyúttal ijesztő az a maximális érzéketlenség, hogy felnőtt emberek pont egy várandós kismamát szemelnek ki erre. Optimálisan szerintem ha a párodban meglenne az, amitől ő "jó apuka" lenne, ezen a ponton rúgná ki két lábbal a kedves "barátait" az otthonotokból, megvédve Téged és ezáltal a gyermekét ahelyett, hogy fütyülve minden érzésedre, a gyerek érdekeire, folyamatosan egy ilyen társaság és viselkedés mellett voksol.

Ez mind-mind nagyon szomorú és csak remélem, hogy van hova menned, ahol nyugalmat találsz és ahol biztonságban átélheted a babavárás csodáját is. Egy ilyen szünet nem árt, mert itt nem az érzéseid elnyomásáról van szó, csak "lélegzetvételhez jutsz" és a távolság a konfliktus kezelését is megkönnyítheti. Ha ezen ő kiakadna és akadályozni próbálná, az csak erősítsen meg abban, hogy jól döntesz, hiszen aki szeret, az tisztel és elenged. Ha szeretnéd felfüggeszteni a konfliktushelyzetet és arra a pótolhatatlan időre koncentrálni, amit most a babáddal tölthetsz, de a párod ezt egy még nagyobb konfliktussal reagálná le, nem látva be, hogy ezzel sok kétséget nem hagy Benned a végső döntésre, még mindig tanácsot kérhetsz a [link] -tól is. De az is lehet, hogy fogadkozás lenne belőle, majd gyors felejtés és jön megint ugyanaz: ebben szerintem ne vegyél részt, most neked tényleg nem azzal kellene foglalkoznod, hogy éretlen párod felnövésében segédkezzél türelmesen a saját és a gyermeked egészsége árán.