Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Eldobtam magam mellől azt a lányt, akivel leéltem volna az életem. Most legszívesebben megölném magam. Mit tegyek? Nem akarok tovább élni ezzel a gyásszal.
25 éves srác vagyok. Egész életemben megfelelési kényszer jellemezte a személyiségem. Sose néztek rám a csajok pasiként. Komoly gyerek voltam, aki állandóan felnőttekkel lógott, elég komoly szülőiesítésen (parentifikáción) estem át, ám ezzel együtt az éretlenség is nagyon nagy maradt bennem.
Volt egy kapcsolatfélém 18 éves koromban, aztán egy ideig semmi. Lehetett volna, de mindig úgy éreztem, csak egy tökéleteset kellett találnom. Aztán megtaláltam azt a lányt, aki tényleg szinte minden szempontból passzolt hozzám: intelligens, humoros, pont olyan kis "kattanásai" voltak, mint nekem, és nagyon-nagyon mély érzésű és áldozatkész. És, amit a legjobban becsülök benne, nincs elszállva magától, mint annyi lány manapság. És nagyon képes kimutatni a szeretetét, látszik, hogy normális családból való és jó nevelésben, helyes értékrendben nőtt fel. Az ízlésünk is egyező volt. Én voltam az első barátja. Gyakorlatilag azt éreztem, hogy ezt a találkozást az ég rendezte el, hogy most jött el az, akire egészen eddig vártam. Tudom, hogy aki ezt olvassa, nyálasnak tartja, forgatja a szemét, és azt gondolja, hogy ezer meg egy ilyen sztori van, de ez egyszerűen nem olyan. Tényleg ihletett találkozás volt a miénk, teljesen sorsszerűnek és hihetetlennek éreztem.
De ennek ellenére sikerült elrontanom az egészet. Együtt voltunk ezzel a lánnyal pár hónapot, de nagy volt a zavar a fejemben, és egyszerűen nem tudtam eléggé értékelni. Van egy olyan mintázata az életemnek, hogy kényszeresen elcseszek dolgokat, talán egyfajta védelmi mechanizmusként. Csak utólag értettem meg igazán, hogy ez a lány mennyire különleges. Bármerre nézek, nem igazán látok olyan lányokat, akikben megvan a "lélek", aki tényleg odafigyel a másikra és önfeláldozó típus.
A lány már rég továbblépett és azóta mással van. Nekem is volt barátnőm azóta, de nem tartott sokáig. Senki iránt nem érzem azt, mint őiránta. Már az se hoz igazán lázba, amikor olyan csajt látok, aki igazi csinibaba, és már a külsejével lehengerli a környezetét, mert csak az jut eszembe róla, hogy ezzel a 10/10-es külsővel egy csomó belső hiányosság jár együtt és egy alacsonyabb szintű kapcsolatot lehetne csak velük kialakítani. Amikor erre a lányra gondolok, mindig elképzelem, mennyi mindent csinálhatnánk együtt, milyen lenne vele elmenni helyekre, milyen lenne, ha családot alapítanánk... 3 éve nem gondoltam volna még, hogy ilyen gondolataim lesznek. Azt gondoltam, hogy ki kell élni magam, mert semmi élményt nem szereztem még, előttem az egész élet. Ma meg már azt gondolom, hogy ezerszer többet ér egy darab bensőséges kapcsolat, mint akárhány kaland, és hogy lassan abba a korba kerülök, amikor már elköteleződnek az emberek, és egyre kevesebb esélyem lesz, hogy találok olyat, mint ő.
Tudom, hogy hülyeség, de nem akarok így tovább élni. Nem érdekel se a tanulás, se a karrierem, semmi. Nagyon jó az agyam, de semmire nem használom, mert úgy érzem, hogy érzelmileg kellene feltöltődnöm. Hogy semmi másra nem lenne szükségem, minthogy valaki ott legyen mellettem és fél-egy évig csak azt élvezhessem ki, hogy milyen, ha végre valakivel együtt lenni és megosztani a világomat. Ez a lány nem valószínű, hogy valaha visszatér hozzám, én pedig sokszor arra gondolok, hogy nem akarok úgy leélni egy életet, hogy kikötök valaki mellett, akit majd éppen találok, és örökösen azon lamentálok, hogy milyen lett volna ha együtt maradunk.
Tudom, hogy ostobaság fiatalon temetni magam, meg így gondolkozni, hogy "annyi hal van a vízben", de az az igazság, hogy nincs annyi hal a vízben. Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan lánnyal találkoztam, aki csak megközelíti ezt a lányt. Már eleve olyat nehéz találni, akinek jó fej és összetartó családja van, és akkor még csak egy szempontot mondtam. Aztán még milyen ritka az, hogy humoros és önironikus is legyen, meg hogy játékos legyen... És az ilyen lányokat nagyon hamar le is foglalják. Mint írtam, nem vagyok egy csajozógép, kifejezetten átnéz rajtam a legtöbb nő. Szóval nem ítélem meg túl jónak az esélyeimet. A kérdés az, hogy van-e értelme úgy élni, hogy valaki már egyszer megtalálta, amire mindig is vágyott, és aztán végérvényesen elvesztette (azért írom, hogy végérvényesen, mert ilyen a lány értékrendje. Ő szeretne elköteleződni, ha működik a jelenlegi párjával a kapcsolat, jó eséllyel hozzá megy majd férjhez). Nem akarom ezt a terhet cipelni. És nem nagyon hiszem, hogy jobb lesz.
Bocsánat a terjengős írásért.
válasza:Miért ne lehetne meg egy szexi, kívánatos nőben meg mindaz, ami egy 'igénytelenebben' is? Ez teljesen abszurd!
Engedd el. Vissza már nem jön. Amúgy... A csajoknak ilyen esetben nehezebb. Te pasi vagy. Neked társadalmilag megvan a jogod, hogy keresd a lányt. De komolyan. Téged emiatt nem ítélnek el, míg egy lány ha már szakítottak a párjukkal, nem igazán tehetik meg hogy felkeresség az ex barátjukat, írogassanak neki.
Te pasi vagy, szóval, ha hiányzik, keresd fel. Tök mind1, hogy van barátja. Én eldobtam a pasimat az ex barátomért, mert őt szerettem.
válasza:A múltbéli énünket sosem hibáztathatjuk az elkövetett tetteinkért.
Személyiségváltozáson át kell esnie mindenkinek.
Lehet, most hibának véled, akkoriban nem gondoltad annak, és bár lehet a múlton keseregni - szerintem mindenki tudna, én is elszalasztottam sok ígéretes lehetőséget -, de jobb inkább csak hátrahagyni.
Sok, nálam fiatalabbal beszélek, és látom, hallom, hogy hülyeségeket csinálnak, hiába magyarázom nekik a dolgokat, így jobb híján csak azt szoktam végszóként mondani, hogy majd 10 év múlva visszatérünk a témára.
Én tudom, hogy másképpen fogja látni a dolgokat - fiatalabb koromban én is g..ci okosnak hittem magamat -, és a fejét fogja verni a falba, de néha csak el kell fogadni, hogy így működik az ember.
"Miért ne lehetne meg egy szexi, kívánatos nőben meg mindaz, ami egy 'igénytelenebben' is?"
Ne érts félre, nem mondom, hogy nem lehet meg. A jó külső nem kell, hogy defektes belsővel járjon együtt. Csak azt mondom, hogy aki nagyon szép, az általában fenn hordja az orrát, mert tudja magáról, és megtanulja használni a vonzerejét. A másik meg, hogy az ilyen nőket én egyszerűen nem fogom meg. Egy szorongós, filozofikus, felnőttes srác vagyok és voltam mindig is. Soha nem volt meg bennem az a csibészség meg vagányság meg lazaság, ami a csajok nagy részének imponál.
"Engedd el. Vissza már nem jön. "
Nem akarom elengedni.
Amúgy... A csajoknak ilyen esetben nehezebb. Te pasi vagy. Neked társadalmilag megvan a jogod, hogy keresd a lányt. De komolyan. Téged emiatt nem ítélnek el, míg egy lány ha már szakítottak a párjukkal, nem igazán tehetik meg hogy felkeresség az ex barátjukat, írogassanak neki."
Lehet, de egy lánynak minden más szempontból sokkal könnyebb a pártalálás. Hisz értük megy a verseny. Ahogy a rossznyelvek mondják, egy nőnek ma elég látszani. Brutális túlkereslet van az ilyen korú, csinos és normális lányokra. Mindenkinek ez kell. Nem is véletlen, hogy most is neki van párja, nekem meg nincs.
"Te pasi vagy, szóval, ha hiányzik, keresd fel. Tök mind1, hogy van barátja. Én eldobtam a pasimat az ex barátomért, mert őt szerettem."
Hát ő nem fogja. Akkor szeretett, de már rég kiszeretett belőlem. Egyszer adtam neki valamit emlékbe, de akkor is megsértődött. Nem fog tönkretenni egy működő kapcsolatot értem, ebben ezer százalékig biztos vagyok. Az egyetlen reményem, hogy talán idővel elfordul a mostani barátjától, és én akkor ott leszek és visszaszerezhetem nagyon kemény munkával. De ebben se nagyon bízom.
"fiatalabb koromban én is g..ci okosnak hittem magamat -, és a fejét fogja verni a falba, de néha csak el kell fogadni, hogy így működik az ember."
Én is okosnak hiszem magamat. Tudva tudom, hogy az intelligenciám magasabb az átlagnál, emellett műveltnek tartom magam, és sokkal többet és mélyebben gondolkozom az életről, mint a korombeliek. Egész életemben nem korombeliekkel lógtam, hanem felnőttek társaságát kerestem. Azonkívül, amiben szerintem kiemelkedő vagyok, az az EQ. Egész kamaszkoromban amiatt szorongtam, hogy mit gondolnak rólam mások, hát jól megtanultam olvasni az emberek fejében. Nagyon fogékony vagyok a kis rezdülésekre és nagyon hamar kiismerek másokat. Ez egyszerre előny és hátrány. Előny, mert nagyon meg tudom találni a hangot nálam idősebbekkel és nagyon érett a gondolkodásom és nagy a tudatosságom. Hátrány, mert nem tanultam meg lazulni, nincs egy biztonságot adó baráti köröm, nem tanultam meg fiatalnak lenni. És érzelmileg instabil vagyok, olyan frusztrált és dacos vagyok, mint egy gyerek. Egyszerűen nem tudok túllépni pár régi, gyerek- és kamaszkori sérelmen. És hát, nem vagyok bölcs a saját életutamban, mint a kérdés is mutatja.
"Sok, nálam fiatalabbal beszélek, és látom, hallom, hogy hülyeségeket csinálnak, hiába magyarázom nekik a dolgokat, így jobb híján csak azt szoktam végszóként mondani, hogy majd 10 év múlva visszatérünk a témára."
Én 10 éve se tartottam sokkal előrébb. 15 évesen is minden áron érzelmi és szexuális kielégülésre vágytam, és személyes sérelemnek éltem meg, hogy a legkevésbé sem tűnök fel a lányoknak, meg úgy általában a korombelieknek. Ma ugyenezt érzem. És 25 évesen szexeltem először, amikor már odáig jutottam a frusztráltságban, hogy igazából élvezni se tudtam.
válasza:Nem olvastam el mert rohadt hosszu.
De nalam is volt egy ilyen volt egy lany akit szerettem en nem becsultem ot.
2 ev utan elhagyott. Terveztuk a csaladalapitast kulonkoltozest....
Vegul vege lett az en hibambol.
Nehezen dolgoztam fel. Igazabol nem is dolgoztam meg fel.
De meg elek.
Azt hiszem.
25
válasza: válasza:Az IQ nem segít a tapasztalatok szerzésében és a személyiségfejlődésben.
Át kell élni sz..r helyzeteket ahhoz, hogy változzál.
"Keress fel egy pszichológust aki rendbe rak fejben, mert úgy látom itt van baj rendesen... És ezt most mindenféle rossz szándék nélkül mondom. Csak egy tanács"
Összesen már kb. 10 pszichológust és segítőt fogyasztottam el az évek során. Iskolapszichológus, kineziológus, mentálhigiénés szakember, szexuálpszichológus, pszichiáter, mindenhol voltam már. Nem lettem boldogabb tőle. S őszintén szólva kevésszer éreztem hatékonynak. Ezerszer többet érne egy olyan társ, vagy akár barát, aki megdicsér, rámutat az értékeimre, vagy elmondja, hogy a múltbéli dolog, ami miatt rágom magam, nem az én hibám. Egyszerűen azt érzem, hogy ver a sors, és közben nincs rám szüksége a világnak. Mondok egy példát: van egy olyan urológiai problémám, ami pokollá teszi az életem. Már gyerekkoromtól vágytam a szexre, nap, mint nap fantáziáltam, és mire egy negyed élet, 25 év várakozás után részem lehetett benne, már nem tudtam élvezni. Valami olyan húgyúti és prosztatafertőzésem van, ami miatt felébredek az éjszaka közepén, és nem tudok visszaaludni, olyan pokolian fáj. Urológusnál is voltam jópárnál, nem tudnak vele mit kezdeni egyszerűen. Néha kimutat a teszt valami baktériumot, néha nem, aztán jön egy szélesspektrumú antibiotikum-kezelés egy-két hétig, aztán visszajönnek a tünetek. A pénzt elteszik és a vállukat vonogatják, én meg szenvedek tovább. Olyan érzés az én bőrömben élni, mintha egy olyan játék szereplője lennék, ahol azt nézi az isten, hogy meddig bírom, mielőtt fogok egy pisztolyt és szétlövöm a fejem.
válasza:Gondolom nem fog tetszeni a válaszom, de semmi különleges nincs benned, ne haragudj. Pont ugyanolyan szerencsétlen vagy, mint a korodbeliek legtöbbje, aki nem igazán képes feldolgozni az őt ért sérelmeket és csalódásokat, ráadásul kifejezett sikertelensége ellenére sem volt képes megbecsülni egy lányt, aki elvileg annyira hú de szuper. Neked teljesen tök mindegy milyen számodra fullos nő állna az orrod elé, ha egyszerűen nem vagy képes férfiként viselkedni és úgy kezelni ahogy megérdemli. Ezzel a lánnyal se bírtál el, de már vadul ítélkezel mindenki más fölött, hogyha szépek, akkor biztos selejt ostoba tulkok. Tapasztalatból mondom, hogy meglepődnél mennyivel kevesebbek tudnak lenni az igazán szép lányok az átlagosakhoz képest...
Egyszóval, egy klisé halmaz vagy, de mivel tudsz választékosan fogalmazni, azt gondolod egy meg nem értett zseni vagy és kész. Hát... Nem vagy az, bocsi. De amint kiszeded a fejed a seggedből, vagy anyád elküld otthonról, hogy dolgozz végre, akkor úgyis kinövöd ezt a kései kamaszkort és könnyebb lesz. Hogy ez mikor köszönt be, az leginkább rajtad múlik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!