Szakítsak a barátommal, mert nem tudom megadni neki amire vágytunk és nem lehet soha gyermekünk?

6x vetéltem el. Kétszer még a várandósság 20. hete előtt megszakadt. Utána konkrétan sontán vetélésről volt szó, bármilyen észlelhető külső behatás nélkül következett be. Az orvosok szerint nem lehet gyerekem, ennyi vetélés után és már sok mindent mondtak. Úgy tudom,hogy lehet kromoszóma rendellenesség van a háttérben, de a magán dokim azt mondta,hogy a barátom és az én antigénjeim nagyon hasonlítanak egymáshoz, és hogy a magzatot védő ellenanyagok termelése megkéshet stb. Szóval nem lehet gyerekem. Nem tudtam,hogy nem lehet. Mármint előtte az elöző kapcsolataim során nem terveztünk gyereket és védekeztünk mindig még a két éves kapcsolatomban is. Aztán a jelenlegi párommal három év után úgy döntöttünk gyerekeket akarunk. Ő is és én is fiatal szülők akartunk lenni. A barátom nagyon családcentrikus. Neki fontosak a gyerekek. Rengeteget beszéltünk erről és hogy mi lesz ezután. Mindennek ellenére,hogy támogat a barátom és nem hibáztat, látom rajta,hogy elvan keseredve, teljesen összetört emiatt, nem tudok így megadni neki semmit. Egyszer csak kimondtam hangosan amire éppen gondoltam,hogy később talán örökbefogadhatnánk. De nagyon kiakadt ezen, azt mondta soha sem akarja más gyerekét,nem tudné szeretni, nem tudjuk milyen lesz nagyobb korára, hiába mi neveljük valamit örök a szüleitől, stb. Lényegtelen. ;( Azthiszem szakítana is velem. Szerintem nem kötődik már úgy hozzám ;( és nem mondja, de hibáztat ezért. Persze az ellenkezőjét mondta sokszor, de már sírt is, meg nagyon nagyon szomorú volt ahányszor jött velem a dokihoz ismételten meghallgatni miért nem lehet gyerekünk, stb. :( A családom és a barátaim szerint nem lenne fair magam mellett tartani a páromat. Fiatalok vagyunk és így csak boldogtalan a barátom (és én is több okból is ugye) szerintem is önzőség lenne azt kérni,hogy maradjunk együtt így is. Gondolom azért ő is szeret engem, de ez meddig elég? Sose lehet gyerekem. ;( Az utóbbi pár hétben sokszor gondolkodom talán szakítanunk kéne. Legbelül érzem,hogy elbuktam és a barátom is így gondolja. Már felkészültem és eltudnám engedni a barátomat. Azt akarom,hogy boldog legyen ha kell akkor mással. Én meg szerintem lemondok egy életre erről az egészről. Így senkivel nem tudok tervezni többé. Ti mit gondoltok, helyesen cselekszem. Esetleg volt valaki hasonló helyzetben??

27/N 31/F