Ez most mi? Milyen viselkedés, nem értem miért csinálja.

Kb 2 hete tudom, h lesz egy prezentációm, amihez anyagot kell gyüjteni és diavetítést készíteni. A dolgos hétköznapokban gyerek mellett délután esély sincs nekiállni, este meg hulla fáradt vagyok, főzés, kaja közben számitogépen sorozatnézés, zuhanás az ágyba. Mitha sejtettem is volna, huztam-halogattam, de azért nem gondoltam, hogy beigazolódik... mert ugye ha nekiállok neten anyagot/infokat gyüjtögetni, akkor nem tud sorozatot nézni este a -hát nem is tudom kicsodám - az ember akivel együtt élek... 2 estéről lenne szó...

És nem beszól, cseszeget, hogy miért csak most állok neki, meg meddig ülök még ott, meg egyébként is minek kell ezt csinálnom (munka), és hogy az asztalnál ő akkor nem tud cigit tölteni ott ahol ő azt szokta (de a monitor, perifériákat nem tudom arrébb vinni minden kötött!) menjek át a másik oldalra, hagyjam félbe amit csinálok!

Hozzáteszem ha itthon van ráérősen, képes 20 percenként cigit csinálni - akkor én most 20 percenként szedelőzködjek fel mimden jegyzetemmel mert ő nem képes az asztal másik végére ülni, ami mellesleg üres?

Hiába mondtam, h az nekem nem csak hogy macera, hanem ki is zökkenek a gondolatmenetből, amikor beszólt, akkor is percekig tartott megkeresni hol is tartottam éppen - ja igen, mert angol a cikk amiből olvasgatok, én meg annyira nem értem és szótárazok ezerrel...

És egyébként is bunkóság amikor látja h dolgozok, neki meg semmibe nem tartana arrébb ülni. Tévézni is tudna, meg telefonozni, el tudná ütni az időt ha akarná.

És akkor komegy cigizni bejön, folytatja, mondom h gondolkozzon el a viselkedésén...erre azt mondja elgondolkozott és azért kérdezi mikor megyek már el a géptől...

Azt érzem, hogy lesz@rja a munkámat, bármikor ültem volna oda ugyanez lett volna és még neki áll feljebb... felrobbanok, most is muszáj ezt legalább kiirnom magambol, ahelyett hogy már aludnék - persze ő már nagyban horkol...

Ja és mostanában hasonló bunkó dolgai vannak, meg beszólogatós, és csodálkozik, ha nem vagyok Kedves vele, de így hogy? Erre ahelyett, h normálisabb lenne még bunkobb lesz én meg még jobban elzárkózok az együttlétektől...ördögi kör, nem tudom hogyan lehetne kikeveredni ebböl... kilépnék, de van gyerek, miatta félek mi lenne, így is baromi keveset látja az apját... és anyagilag is (már a közös dolgok elosztását illető macera, kardoskodás).

Hát nem tudom mi lenne a jó megoldás...