Új munkahely, tényleg nem fogja ezt kibírni a kapcsolatunk?

Hosszú munkanélküliség, majd majdnem 1 év közmunka után végre talán lenne egy munka, ami érdekel is, mindig ilyet szerettem volna csinálni. Szimpatikus a főnök és a közeg is. Annyi a probléma, hogy 8-17:00-ig tart a munkaidő, 12:00-tól van egy 1 órás ebédszünet. Időnként vannak húzósabb időszakok, olyankor szombaton is be kell menni, ezt nem fizetik, le lehet/ le kell csúsztatni.

Itt jön a képbe a párom. Eddig minden munkahelyváltási kísérletemet aláaknázta. De közben pedig szívja a vérem, hogy kérjem, hogy ne hosszabbítsanak szerződést a jelenlegi munkahelyemen, ahol közfoglalkoztatott vagyok, mert rossz hely, mert nem azt csinálom, ami a munkaköröm, szerinte hülyék a munkatársaim... jelentkeztem számtalan helyre már, többek között egy másik városba, ahol szintén egy nekem tetsző munkát hirdettek, fel is hívtak, hogy várnak állásinterjúra, de le kellett mondanom, mert a párom szerint ha már ilyen hamar hívtak, biztos rossz hely lehet, biztos a kutya sem akar ott dolgozni, meg amúgy is az ingázással elmenne egy csomó idő, meg sem éri, bármennyit is fizetnek. De persze rám bízza, azt csinálok, amit akarok, de közben meg érezteti, hogy nem akarja, hogy elvállaljam. Aztán ismét üresjárat következett, nem hívtak sehonnan, közben újra elkezdődött, hogy ne hosszabbíttassak szerződést, ne legyek h.lye. Majd felhívtak egy helybeli cégtől, hogy megkapták a jelentkezésemet, várnak interjúra, de közben a párom meg magyarázott nekem, hogy az egy rossz hely, mert ott kizsákmányolják az embereket, rossz a társaság, ő ismeri azt a helyet... Ezt is visszamondtam. Múlt héten beadtam egy irodába az önéletrajzom, asszisztenst keresnek, tegnap be is hívtak interjúra, szimpatikusak is voltunk egymásnak, nem mondta 100%-ra, de úgy gondolta a főnök, hogy szeretne velem dolgozni. Nagyon boldog voltam, persze a párom megintcsak szkeptikusan áll az egészhez, mert minek 1 órás ebédidő, nagyon sok az, hogy 5-ig dolgozok, mert elmegy az egész napom, semmit nem fogok tudni soha elintézni, meg az milyen már, hogy szombaton is dolgozni kell néha, és különben is az elég gyanús, hogy 30-40 jelentkezőből, pont én lettem a nyerő. És már most nem is vagyok olyan boldog. És szó szerint félek, hogy mi lesz. Szinte már azt kívánom, hogy ne sikerüljön, pedig nagyon szeretnék végre normálisabb fizetésért, egy komolyabb munkahelyen dolgozni. Nem tudom mit tegyek, vállaljam-e, vagy ne, alig aludtam éjszaka, már nem tudom mit csináljak.