A vőlegényem szabotálja a tanulmányaimat és a karrieremet, de nem merek szakítani, mert a szüleim az ő pártját fogják! Mit csináljak?

Sziasztok. Na szóval még aznap leültettem a vőlegényemet beszélgetni, amint hazaért Elmondtam neki, hogy szerintem hiba volt az eljegyzés és az összeköltözés, és hogy szakítani szeretnék. Szegény alig tudott megszólalni, szerette volna tudni, hogy miért akarok szakítani, nem őrjöngött, nem hisztizett, és nem könyörgött, csak hallgatta, amit mondok neki - a végén oda jutottunk, hogy kimondtam, hogy nem szerettem, erre ő megkérdezte, hogy sosem szerettem. A legdurvább dolog, amit mondott, hogy nagyon félreismert, mert azt hitte, hogy boldogok vagyunk. Azt is mondtam neki, hogy szeretném, hogy a hétvégén hazaköltözne (vannak bútorai, szekrénysora, plusz övé a TV, nem lehet csak úgy kitenni) és megkértem, hogy szervezze le. Aznap nem aludtam otthon, hanem egy szaktársamat kértem meg, akivel jóban vagyunk, hogy ott aludhassak nála. Kétszer telefonált, mindkétszer kinyomtam neki. Másnap dolgozni ment, én is dolgozni mentem, leszerveztem estére egy mozit, és csak éjszaka mentem haza. Ma írtam egy üzenetet neki, hogy ha szeretné, hogy segítsek pakolni, segítek. Hajnalban elmentem dolgozni (illetve elindultam és kint megreggeliztem), de ma ő nem volt itthon, hanem hazavisz néhány dolgot. Nem beszéltünk még, inkább kerüljük egymást. A szüleimmel még nem beszéltem.

Ez volt a könnyebbik fele. A szüleimtől félek.