A vőlegényem szabotálja a tanulmányaimat és a karrieremet, de nem merek szakítani, mert a szüleim az ő pártját fogják! Mit csináljak?

Utolsó voltam. És ha azt mondják, hagyd abba, abba is hagyod?? Lakást már kaptál, az hatalmas segítség, dolgozol is. Önerőből nem tudnád most már végig csinálni? Igen a válasz? Akkor mitől félsz?

Bocsi utolsó előtt

Te akarsz egyáltalán most babát? "ha teherbe esem" nekem nem úgy tűnik. Egy ilyet nem lehet, nem szabad erőltetni! Ne hagyd, hogy tönkre tegyék az életed, a jövőd.

Hány éves a vőlegényed?Biztos jó az anyagi körülménye és ezért akarják a szüleid.Figyelj,nekem volt egy 4 éves kapcsolatom ami borzalmas volt a szuleim imadtak,már megakart kérni.Amikor elgondolkoztam azon hogy:Képes lennék igy élni le egy életet?vele?Képes lennék gyereket szülni neki és azokat felnevelni?Elképzeltem magam ahogy két siró kisgyerekkel egy lakásban vagyok,fozok es hazajon o is,es ez vagy 40 évig igy lesz,vele minden.Megijedtem es kidobtam,azota boldog vagyok-sot a fium akivel vagyok,hat ot utaljak a szuleim-de en annyira de annnyira jol erzem magam vele,annyira boldogga tesz hogy megcsak most ismerkuk egymast 7 honapja de mar osze akarunk hazasodni es babót akarunk.A masikkal 4 ev alatt soha nem tudtam ezt erezni,megnyomoritott,folyton az volt amit o akart,folyton veszekedett es parancsolt nekem-en is azt hittem h csak ez a lehetoseg letezik,hisz a csaladom is ezt akarja-es egy nőnek türni kell-de nem,mindig van mas lehetoseg-éld az életed ugy ahogy te akarod,hogy majd a halálos ágyadnál ne bánj meg semmit,minden dontesnek van kockazata,ára-peldaul en ezert a fiuert ott hagytam az orvosi egyetemet,es a szuleim kitettek-de hidd el egy pillanatig nem bantam,mert az nem en voltam-de most erzem h ez az ami en vagyok :) (22N)

A vőlegényed ha igazán szeretne, akkor megértené, hogy neked mennyire fontos ez. Szüleid ha igazán szeretnek, megértik az érzéseidet, az akaratodat. Amennyiben nem, nincs is mit veszítened ezekkel az emberekkel. Párommal 2 havonta találkozunk (párod már gondolom meg is zakkanna) mert egy közös jövőért dolgozunk. Egyikünk sem hisztizik, kevés az idő, amit együtt töltünk, de közös a cél. Neki teljesen más a célja, mint neked. Összeegyeztethetetlen.

Ne kifogásokat keress, hanem cselekedj! Pont ezért írtam (első vagyok), hogy most van időd, amíg a tanulás kiesik, és szüleid hiába őrjöngenek. 2-3 hónap alatt már meg tudnak nyugodni, vagy ha szükséges el tudsz költözni, el tudod fogadtatni a tárgyakat egy másik egyetemen. Biztos vagyok benne, hogy félelmetes, de az szerintem sokkal félelmetesebb, hogy úgy éled le az életed, hogy nem vagy boldog. Vedd a kezedbe a dolgokat, és irányítás úgy az életed, hogy neked megfeleljen!