Milyen egy olyan férfival együtt lenni akinek a karrier a legfontosabb?

Függ a te személyiségedtől is. Nekem rossz volt. Azt éreztem, hogy a sokadik helyen vagyok. A munkája mindig az első helyen volt és az hozott magával egy csomó minden mást, ami szintén elém sorolódott (a főnöke, a kollégáknak segítség, a munkakörén kívüli ezeregy apró-cseprő dolog a céges autó rendbentartásától a kollégák furikázásáig). Az együtt töltött időnk két módon alakult: vagy otthon vártam, hogy hazaérjen (hét napból hetet dolgozott) vagy vele tartottam a munkájával kapcsolatos eseményekre, meetingekre és szép csendben végigültem őket. Borzalmas volt, nagyon nehezen viseltem. Nekem is volt munkám, teljes munkaidős, hobbijaim és baráti tàrsaságom is, szóval eleve korlátozott volt az az idő, amit együtt tudtunk tölteni. Sokáig próbáltam igazodni, mert mindig az volt a szemrehányása, hogy nekem csak az a bajom, hogy az ő munkája nem 8-tól 4-ig tart, fogadjam el, hogy neki nem hétköznap kell főként dolgoznia, hanem hétvégén. Átszerveztem a munkaidőmet, amikor csak tudtam, de mondanom sem kell, hogy hétköznap sem ért rá sohasem.

Összességében nekem egy nagy szenvedés volt, pedig nem vagyok az a fajta, aki a 0-24-es együttlétet igényli. Egy olyan típusú embernek, aki ezt igényli szerintem nem is szabad belemennie ilyen kapcsolatba. Aki hasonlóan gondolkozik, elég neki a sokadik hely a másik ember életében, annak esetleg működhet ilyen párral.