Meg fogom ezt valaha szokni?

Ez egy nagyon nehéz szitu, a férjemnek is van egy gyereke az előző kapcsolatából. Én annyit mondtam anno neki, hogy úgy álljon a dolgokhoz, hogy a gyerekét vállalom bármikor, de az exét nem. Nem arról van szó, hogy duzzogok, ha beszélnek egymással, vagy láthatáskor találkoznak, de arról, hogy közös kirándulás, szülinap, ugrani az anyuka csettintésére, szó sem lehet. Ők szakítottak, nekem közöm ahhoz nem volt, ő döntött úgy, hogy velem akar lenni, akkor csinálja úgy a dolgokat, hogy nekem is jó legyen. Lehet szülinapozni a gyerekkel, ahhoz semmi szükség az anyjára, én is meg tudok szervezni egy bulit, elhívom a rokonokat, barátokat. Ha mégis szükség van rá, akkor ki kell békülni egymással, én meg már itt sem vagyok.

Ha külön mentek és veled akar új életet kezdeni, akkor nem kell családosdit játszani, ha kell, neked ott helyed nincs. Én nem voltam/vagyok hajlandó versenyre kelni az anyukával, sem harcolni, mert nem szokásom versengeni a férfiakért.

"Lehet szülinapozni a gyerekkel, ahhoz semmi szükség az anyjára, én is meg tudok szervezni egy bulit, elhívom a rokonokat, barátokat."

ebben nincs igazad!

egy válás amúgy is hatalmas trauma egy gyereknek, évente egyszer, legalább szülinapkor megérdemli, hogy az anyjával és az apjával együtt ünnepeljen, mert számára ez a két ember akkor is a szülőpárt jelenti, ha házaspárként már nem funkcionálnak.

és ha ezért hisztizik az új nő, én a pasi helyében úgy ábrándulnék ki belőle, mint a huzat.

önző majom itt némelyik.

Szetintem meg akik ide irnak, azok nem eltek at a Te oldaladról.

Konnyu am mondani, hogy minek kezd gyerekessel. Azert mert egy joindulatu ember vagy, aki alapvetően pozitivan és nyitottan állt ehhez. El nem tudjak kepzelni, akik ezt nem probaltak, hogy ez milyen. Te sem tudtad elkepzelni.

Nos, en sem tudtam. Míg ki nem probaltam. Az egyik exemnek 3 volt, a masiknak 2.

Nagyon-nagyon megszenvedtem. Es őszintén, nem hiszem, hogy valaha kezdek még gyerekes férfivel. Pontosabban olyannal, akinek 16-18 körülinél kisebb gyerekei vannak.

Ez egy szivas, es sosem lehet igazad. Hiaba van igazad. Ez egy vesztett csata, ami Teged őröl föl.

Amugy olyan nalunk nem is volt, hogy az exnejevel ment rokon latogatoba.

Bocs ha negativnak tűnök. De nekem ez az egész annyi fajdalommal jart, es annyira megoldhatatlan volt. Es az ember meg oszinten el sem mondhatja. Mert akkor ő a szemét, aki elmarja a gyerekeit meg mittudomen.

Nehéz ez. Nem hiszem, hogy rossz ember lennél azért, mert szenvedsz ettől.

Utolso vagyok

Az eleje arra vonatkozott, hogy akik arrol irnak, hogy minek kezdtel gyerekes ferfivel, meg miert nem fogadod el, azok nem latjak a Te mint uj no oldalarol. Mert nem eltek at....

"A gyereknek nem volt trauma a szakítás (nem válás, annyi ideig nem voltak együtt), mert nem is emlékszik rá, annyira apró volt."

jesszus, hol élsz te, mennyi ismereted van a világról?

ebben az esetben még inkább traumatizálhatja a gyereket a válás, mert semmiféle apakép nincs, nincsenek arról emlékei, amikor még a család egyben volt, érted?

nem tud mihez visszanyúlni, nem tud felidézni olyan élményeket, amikor még egységben voltatok, amikor még anyu, apu ott volt mellette egy családként.

ez durvább, mint ha később válnak el a szülők.