Szabadidő család nélkül? A többi lennt.

A férjemmel 5 éve vagyunk házasok, van egy 1 éves fiúnk.

A szomszéd és a férjem nagybátyja hívták horgászni. Gyűjtött pénzt, hogy vegyen néhány cuccot hozzá (támogattam is). Úgy gondoltam, hogy havonta 1-2 horgásznap belefér, de szerintem elszaladt vele a ló.

Akkor megy el folyton, amikor szükség lenne itthon a segítségére. Készültünk a baba 1 éve szülinapjára és ő egész napra kivonta magát a forgalomból, előtte veszekedtem vele, hisz igenis kettőnknek kellene készülni és nem mindent rámhagyni...Amúgy, elment persze, szinte a vendégek érkezésére ért haza.

Jó, lenyeltem a békát. De a következő héten megint ment volna (én dolgoztam szombaton, ő meg simán rákente volna a gyereket a nagyszülőkre, hogy elmehessen, mert "ki tudja mikor mennek megint"), de erre akkora ribiliót csaptam, hogy végül itthon maradt. Aztán a következő héten már sz*rmadzaggal sem lehetett megkötni, elment, majd május másdikán is (amikor szabadnapos voltam és együtt tölthettük volna az egész napot, és persze mindenki a családjával lett volna, addig szervezkedett, hogy a szomszédot rávette, hogy menjek el horgászni)- kb heti rendszerességel megy. Lesz*rja, hogy mi van itthon, hogy esetleg szeretném, ha együtt lennénk,stb, megy, mint a meszetes szürkéje. Mintha menekülne itthonról...Én látom, hogy nem egyeznek az igényeink, de nem tudom mi az oka ennek, hogy ennyire vágyódik a tópartra nélülünk...Nagyon rosszul esik. Már százszor átbeszéltük, de hajtogatja, hogy minden rendben, csak szeret menni. De nem értem, hogy miért nem mehetünk vele? A baba is biztos jól érezné magát kinnt. Nekem sincs semmi egydüllétem. Ha a baba alszik próbálom utolérni magam a házimunkával, dolgozni járok (8-10 órákat) és nekem nincs is igényem arra, hogy minden héten eltűnjek az életükből még 10-12 órákra, hogy a hobbymnak éljek...Van valaki hasonló cipőben? Én reagálom túl?