Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért csak az ő családjával kell lennünk (NAGYON hosszú)?
Nem igazán értem a kialakult helyzetet, ő pedig nem nagyon magyarázza meg.
Alapból úgy akarta már a szentestét is, hogy jön, itt van kb fél-egy órát, és átmegyünk hozzájuk kb 6-tól éjfélig a családjával lenni (kb 5-6 órát tehát). Majd 26-án megint délután 4-től éjfélig az ő családjával lenni (újabb 7-8 órát).
Végül nekem elhúzódott nagyon a 24-ei fadíszítés, főzés, ebéd, ajándékozés, stb, így a szentestét teljesen külön töltöttük sajnos. 25-én átjött másfél órára - itthon tök jól beszélgettünk meg hülyéskedtünk anyukámmal és a tesómmal, majd átmentünk az ő családjához, de ott több mint 3 órát voltunk a tv-t bámulva, csendben ülve kb. Majd mára hívtam ebédelni, mert mentünk rokonokhoz, de nem jött, mert hogy haladjak a tanulnivalóimmal (egyetemista vagyok, már vizsgázok január legelején egy nehéz tárgyból) és majd délután menjek az ő családi programjaira. Pedig fordítva is lehetett volna, hogy ő jön a rokonlátogatásra velem, és utána tanulok vagy valami, de nem, én menjek velük. Ő meg van sértődve most, mert nem mentem velük, egész nap nem beszéltünk.
Tegnap elmondtam neki, hogy eléggé rosszul esik ez a helyzet, úgy érzem, hogy az én családom nem számít (bár akkor nem mondtam ki kereken, hogy ma nem megyek velük, de azt hittem hogy egyértelmű). Az ő családja január 3-ig "ráér", mindenki szabin van, otthon vannak már dec. 15. óta - ez így összességében 2,5 hét, és náluk ez nagyon sok családi programot jelent - nagy közös kajálás, társasjátékozás, filmezés, minden nap több órás beszélgetések, ilyenek. Az én szüleimmel viszont csak ez a pár nap van, mert dec. 22-ig dolgoztak, két ünnep között is dolgoznak, január 2-től is dolgoznak, a testvéreim is már "szétszélednek" szilveszterre illetve dolgoznak 2 ünnep között, ergo nem lesz így együtt a család ezután, legközelebb talán Húsvétkor, és egyébként év közben is ritkán van együtt a család mert már máshol élünk, bátyámnak gyereke is van már, stb. Kértem, hogy legyen valahogy egyensúlyban a dolog, erre azt mondta hogy jó, akkor jövőre elosztjuk, hogy egyik nap az ő családjával, másik nap az enyémmel.
Gondoltam rá, hogy valami baja lehet a családommal, de kedveli a szüleimet, a testvéreimmel is tök jól el szokott beszélgetni, jól érzi magát, nem ez a baj, hozott nekik ajándékot is, ő is kapott.
Én viszont még unatkozok is náluk, mert a családja bár kedves velem, de nem nagyon szoktak velem törődni, én általában csak ülök csendben, mert mindenki mindenkivel beszélget, csak velem nem foglalkozik senki (a páromon kívül), azt se kérdezik meg hogy hogy vagyok, vagy ha véletlen belekezdek valaminek a mesélésébe, belevágnak a szavamba (csak az enyémbe, egymáséba nem szoktak), és már nem is figyelnek rám, másról kezdenek beszélni, vagy csak ülünk a kanapé előtt, és bámuljuk a tv-t. Én sokszor nem érzem jól magam a pároméknál, mégis el szoktam menni a kedvéért, meg elviselem azt a pár órát, ezért nem értem, hogy amikor nagy ritkán végre van valami családi esemény nálunk, neki miért olyan nehéz ugyanezt megtennie értem.
Az tény, hogy az anyja olyan, hogy "legyen együtt a család" és abba nem nagyon gondol bele, hogy a másiknak is van családja, és ők is együtt akarnak lenni/program lenne, de ennyire ez lett a páromba nevelve, hogy csak az ő családjával kell programokat csinálni, az enyémmel nem?
Nagyon bánt a helyzet, hogy konkrétan mind a 3 nap egyedül mentem a rokonokhoz, ő nem jött velem, hogy a családommal legyen, csak egyszer jött át másfél órára hozzánk, és ennyi, az viszont kb elvárás volt, hogy én menjek velük. Az anyja is mondta tegnap mikor ott voltam, hogy ma lesz a program és megyek! - én meg mondtam hogy bocsánat, de majd még átgondolom hogy tudok-e menni.
Egyébként év közben is vannak nekik elég gyakran ilyen családi összeülések. Minden szülinapnál össze kell gyűlni, legalább 3 hetet a párom nagynénjénél töltenek, még 2x1 hétre/10 napra jön a nagynénje az unokaöccsével, és szinte minden hosszúhétvégén mennek oda. A szülinapokon részt veszek mindig, amikor jön a párom nagynénje az unokatesóval akkor is ott szoktam lenni, és ha nyáron mennek a nagynénihez oda is szoktam menni - egyedül akkor nem megyek, mikor az egyetem miatt nem tudok menni.
Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Vagy ez nem fog változni, ne is várjam?
Elnézést, hogy ilyen hosszú lett, csak szerettem volna ha minden infót tudtok, és nem kommentben kell leírkodnom külön a kérdéses részeket (pl mennyit látják egymást, én mennyit látom a családom, stb).
válasza: válasza:úgy látszik tényleg az van benne, hogy náluk ez a hagyomány és annak úgy kell lennie, ő ott akar lenni velük
lehet azt feltételezi, hogy mivel náluk annyi minden van, te is élvezed és nem veszi észre, hogy sokszor te csak unatkozol
az is lehet, hogy csak ez neki a kényelmesebb és a te nézőpontoddal már nem törődik annyira
ez nyilván nem fair, próbáljátok ezt nyugodtan, rendesen megbeszélni
elképzelhető, hogy semmilyen rossz szándék nincs emögött, csak teljesen megszokta, hogy náluk mindig így vannak az ünnepek és el se tudta volna képzelni máshogy
de biztos találtok megoldást, ami mindkettőtök számára elfogadható :)
válasza:#2, köszönöm a választ! A "Tegnap elmondtam, hogy..." bekezdesében írtam (ezek szerintem nem jól fogalmaztam), hogy próbáltam vele megbeszélni a helyzetet. Az ő reakciója az volt, hogy ő így nőtt fel, hogy mindig együtt volt a családja, és hogy akkor jövőre felosztjuk. De kicsit elkeserítő, hogy most nem "erőlteti meg magát" és jött velem az én rokonaimhoz is. De kicsit elkeserítő azért, hogy most ne törte magát, hogy máshogy teljen az ünnep annak ellenére, hogy jeleztem neki a problémát. :/
#4, neked is köszönöm, átgondolom, hogy rá mennyire illik ez az "anyuci szoknyája mellett vagyok" mentalitás.
válasza:értem, hogy már mondtad neki, de úgy gondoltam hogy később, mikor már nincs rokonokhoz rohangálás, hanem csak ketten vagytok, hozd fel neki újra
legyél vele is megértő, de mondd el a te szemszögedből
jó esetben megérti és ezzel meg lehet oldani
a másik lehetőség, hogy nem igazán fog változni a helyzet és csak kényszerből megy bele, mert ő akkor is a családjával akarná tölteni az ünnepeket és kész
sajnos ez is előfordulhat
De ha neki ennyire fontos, hogy a saját családjával legyen, akkor miért nem érti meg, hogy nekem is fontos, hogy én meg az enyémmel legyek? Akkor legalább ezt meg kellene értenie, ha nem is jön velem, de akkor ezt elfogadni, hogy én is így érzek a saját családommal kapcsolatban, és nem elvárni tőlem hogy mindig ott legyek.
Vagy ha szeretné hogy menjek, akkor neki is engednie kellene, nem?
A mai programra is konkrétan meg se kérdeztek engem, hogy szeretnék-e/tudok-e menni, hanem nekem is lefoglalták a jegyet egy szó nélkül, és utána közölték hogy ja nekem is foglaltak jegyet és mennem "kell".
válasza:Kérdező, akkor meg légy határozott, ne hagyd, hogy így kezeljenek... meg sem kérdeznek, vesznek jegyet, mondd meg, bocs, nem így tervezted nem tudsz menni. a párod elvárja, hogy ott légy folyton? nem mész. állj már ki picit magadért, és ne hagyd, hogy egy bábként kezeljenek, akit csak úgy lehet pakolgatni..
ha beszéltél a pároddal, és nincs változás, meg majd persze "jövőre más lesz"... nem túl intelligens
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!