Baj, ha elfogadom, hogy meghív vacsorázni étterembe a párom?

Szerintem, ez attól függ, visszaélsz-e vele.

Ha anyagilag jól állok, tök természetes, hogy én is meghívom a barátomat.

Ha nem állok épp jól, akkor két lehetőség van: ha túl nagynak, "visszaélésnek" érzem ( pl. Olyan nyaralás, aminek a rám eső részét nem tudom fizetni), megbeszéljük és nem fogadom el.

Ha pedig kisebb dolog, pl egy vacsora vagy olyan dolog, amit "jó időben" viszonozni tudok majd, elfogadom.

Sőt, van, hogy viszonzásképp megcsinálom helyette azokat a házimunkákat, amiket ő gyűlöl, holott ő lenne a soros bennük. Vagy, ha épp kell, a "saját" pénzemből veszek neki pár pólót, alsónacit stb. Nem azért, mert neki nem telne rá, hanem mert hajlamos megfeledkezni róla, hogy be kellene szerezni pár új darabot.

Egy párkapcsolat érzelmi és óhatatlanul anyagi téren is kölcsönös adok-kapok.

A kölcsönösség miatt érzem értelmetlennek a fillérbszást egymással szemben.

Felnőtt embereknek ezt tudnia kell kezelni.

Kérdező, játsszunk el a gondolattal..megszűnik a melóhelyed, balszerencsés vagy, 2-3 hónapig nem találsz újat.

Akkor te addig "szűkölködst" vagy elfogadod a párod segítségét?

És, ha épp ő válna munkanélkülivé hirtelen, te pl el tudnád nézni, hogy parizeres zsemlét egyen hónapokig? Mert ugye akkor kajapénz, rezsi nem fele-fele fizetődik..ergo neki nem jár..

( megtakarításokat direkt nem vettem figyelembe)

Amúgy, szerintem is pasi vagy és troll ;)

Még a kollégáimmal is előfordul, hogy nem fillérezünk mindig mindenen, a barátainkkal meg pláne, hogy sojszor meghívjuk egymást 1-1 körre, ha elmegyünk valahova.

Párkapcsolatban meg sem fordul a fejemben, hogy egy ilyen dolog miatt ekkora hisztit csapjak.

"Mármint, szerintem nem baj, ha a randit a fiú állja, ez volt régen is a szokás."

Meg régen az is szokás volt, hogy a nő családja dönt a nő házasságáról... az is rendben van akkor? Vagy az már nem tetszik?

Én akkor hívok meg bárkit, bármire, ha az nekem nem jelent semmi gondot.

Gondolom a párod is, mint minden normális ember.

A gondolkodások eléggé rideg, hogy szerelemnek tartsam.