Hogyan tehetném túl azon magam, hogy nekem soha nem lesz senkim? Mert van, hogy már elfogadom meg minden, de utána megint rám tör ez a fajta vágy? Na szóval ez, hogy lehetne megszüntetni?

Esetleg tenni kéne azért,hogy legyen valakid,és akkor nem kéne itt siránkoznod...

Hol olvastad, hogy ezt el kell fogadnod? Az a baj, hogy látok egy jó nagy adag önzést, önbizalomhiánnyal. Ilyenkor szokott az lenni, hogy direkt árt magának az illető és megpróbálja élvezni is. Tudom, mert átmentem ezen.

Majd idővel hozzászoksz.

Nekem sokáig senki nem volt aztán meg olyan dolog lett ami rendesen kikészítatt , meg megint egy olyan ahol szenvedtem . Szóval én sem hittem ,tudtam,hogy lesz-e valaki/valami ,de lett ,csak nem alakult sehogy sem . Most meg ki tidja lesz-e valaha valaki ,sosem lehet tudni . Gondolom ,hogy lesz csak ki kell várna , addig is egy pár hobbi .

Nekem sem lesz soha senkim, hiába próbálok tenni ellene, annyira ocsmány és undorító külsőm van, hogy nincs olyan lány, aki ezt el tudná fogadni. Kezdem megszokni a magányt, mivel nincs más választásom.