Mi idegesít a legjobban a párodban, és meg tudod-e beszélni ezt vele?

Hogy utolsó utáni pillanatna indul el a buszra/vonatra.

Ha csak ő megy nem izgat.

Ha viszont ketten akkor én időbe elkészülök és elindulok nélküle.

Próbáltuk ezt megbeszélni, de nincs sok foganatja. Így maradt ez.

Az egója, a makacssága, és a már drasztikus pontatlansága, na meg a bizalmatlansága.

Ebből persze egyedül az utolsót ismeri be, még a bizalmatlanságot nem tartja hibának...

Nem túl kommunikativ. Nem mondom hogy tipikus no vagyok hogy állandóan fecsegnek de alkalmankent szeretek egy kis eszmefuttatasba belemenni.. Vele nem lehet.

Kisse anyagias. Nem fösvény de pl megjegyzéseket tesz a dolgaimra vagy rosszabb esetben megpróbálja megtiltani hogy megvegyem újra. (Pl nekem vannak kedvenc gyorskajaldaim amikre ő nem hajlando pénzt kiadni és nekem is megtiltja ha egyedül is vagyok ott egyek:D)

Csak a megszokott dolgaihoz kezdemenyezo, ha új dolgot találok ki elég nehezkesen megy bele/próbálja ki....

Talán ennyi...:-) ennyi meg nem vészes:-)))))

21/n

Az, hogy mindent szanaszét hagy. Vicces, mert én is baromira kupis vagyok (anyám tudna mesélni... :D), de a páromnál az őrületbe kerget, hogy a könyvespolcot telerakja mindennel ami épp útban van az asztalon, aztán ott marad, az ágy mellett a földön, az ágyban, a párna alatt, a dohányzóasztalon, a komód tetején... valamit lerak valahova, és az ott marad örökre. Ha meg szóváteszem, hogy csúnya a kupi, meg a ropis zacsi három hónap után se mászik a kukába, akkor meg mindig duzzog, hogy bezzeg ő nem szól, ha ott felejtem a tányért az asztalon, kiviszi nekem. :D

Meg ha én dolgozom, ő meg itthon van, akkor képes meg sem mozdulni, amíg hazaérek. De még annyira se, hogy kinyissa az ablakot, vagy kivigye a macskaalmot. Na, olyankor meg én duzzogok hazaérés után. :D

De persze ez nem komoly vitatéma, én néha sárkányozok, ha nagyon rossz kedvem van, ő meg duzzog egy sort, ha rászólok, aztán egy darabig figyel, amíg megint el nem felejtődik. Három éve élünk együtt, már nagyjából beletörődtem. :D

Tuti ő is tudna ilyeneket sorolni, a fürdőpolcot elborító kencéimről, a mosogatásutálatomról vagy a folyton lerúgott cipőimről. :)

Megpróbáltam már megbeszélni vele, de lehet, erélyesebben kell.

Nekem a legnagyobb gondom az, hogy... oké, hogy tapizósabb-bújósabb-érintésorientáltabb, mint én, ez fura helyzet, de dolgozom az ügyön, hogy ne érezze azt, hogy nem szeretem, pedig igen, csak nem vagyok annyira tapizós (kb. neki az érintés a szeretetnyelve, nekem meg inkább a szívességek és a szavak). Azt viszont rühellem, amikor tudja, hogy koncentrálnom kell vmire, mert mondjuk otthonról dolgozom, és aközben macerál. Meg odadugja az ujját, hogy csináljak vele vmit. Meg elkezdi csavargatni az orrom. Vagy épp az, hogy néha úgy simogat, hogy körömmel, és az kb. vakargatás, attól meg elkezdek viszketni :D.