Miert nem birom elengedni az exet?

A baratommal lassan 1 eve vagyunk egyutt. Mar jobb a helyzet az exet illetoen, de meg mindig zavar.

A kapcsolatunk kb. 4. honapjaban kezdodott, hogy elkezdtem fujni a volt baratnojere. Nyilvan kozrejatszott, hogy ok igy baratnostol kamu profilrol irogattak, de tudom, hogy ha ez nem tortenik is meg, akkor is hasonloan ereznek.

Minden elfogultsag nelkul nem tartom jo embernek, elakarta hagyni a gyereket egy pasiert. Lehet kicsit apamat, a sajat gyerekkoromat latom ebben a szituacioban, azert is vagyok merges. Fiatalon szult o is, azt hiszem 17 evesen, de ebben a helyzetben o hagyta ott a csaladjat, hetvegente volt nala a gyerek.

Ennek a parom itta meg a levet, sokat bantottam miatta, pedig megszakitott vele minden kapcsolatot. Gorcsosen azt akartam, hogy mindenben jobb legyek nala. Kulsoleg is, hiaba azon annyira nem tudok valtoztatni. Nem volt jo a kapcsolatuk, nem tudtak kozos programot csinalni, nem olyan ember akinek lenne sajat velemenye, meg eleg buta, ennek ellenere egyutt voltak masfel evig.

Kivancsi vagyok milyen kepet tesz ki, ha valami olyat latok meg ismerosnel (habar nincs sok kozos), ahol szerepel o is, panikroham szeruen

ideges leszek. Amikor arra fele autozunk ahol lakik, vagy ahol dolgozik szinten. Ez regebben erosebb volt, mar nem annyira intenziv de akkor is jelen van.

Miert lehet ez? A mult miatt vagy az alacsony onbecsulesem miatt? Valakinek volt mar hasonlo? Miert hasonlitgatom magam gorcsosen mas emberhez, emberekhez? Miert akarok olyan lenni akar kulsoleg mint o?

20/L