Nem tudok megbocsátani anyukámnak és a nővéremnek. Jogosan haragszom? Hogyan tudnám ezt elengedni?

Csodálom a tartásod.

Ha ez velem esett volna így, úgy üvöltöttem volna velük, hogy egy hétig visszhangzik.

Megbetegít és vele maradok?

Nem, már rég kidobtam volna és nem érdekel mint mondanak mások!

Kevés olyan dolog van, amiért életem végéig tudnék haragudni a családomra, de ez olyan.

Egy barátnőm férjéről tudtam meg ugyanezt, azonnal szóltam. A szeretet, meg a betyárbecsület.

Haragudj nyugodtan...

akkor gondolom ha apád vagy sógorod csalná őket akkor ők se haragudnának?

am elgondolkoztató hogy miért a férjedet védték és miért nem téged?

férjed kidobtad remélem

Ha én nő lennék, és a helyedben lennék, elsősorban azt dönteném el, hogy a férjemmel akarom-e folytatni. Rá nagyon nem érdemes haragszomrádat játszani, mert akkor végleg elmegy egy szeretőhöz, tehát vagy békülni, vagy elzavarni, de durcázni értelmetlen. Ez a lényeg. Anyuka meg tesó ilyen szempontból kevéssé lényeg.

Én azért nem folytatnék durcázást, mert az ÉRTELMETLEN. A haragudással csak saját magunkon állunk bosszút. A gyűlölködés, a rossz hangulat csak gyomorfekélyt okoz, megoldást nem. Ezért én azt javaslom, hogyha tisztába tetted a dolgot a férjjel, utána anyuval és tesókával is tisztába kell lenni

(a., variáció: elzavartam ezt a trógert, akinek falaztatok. Húzzatok ti is a rákba. Majd, ha szépen bocsánatot kértek, amjd beszélünk. b., megbeszéltünk a férjemmel mindent, és mivel klasszisokkal jobb csaj vagyok a szeretőjénél (egyébként általában ez a helyzet, a férfiak 90%-a a nejénél rondább, butább és szerencsétlenebb nővel csalja hites nejét, egész egyszerűen azért, mert az a nő SZABAD) ,akinek volt pofátok falazni, innentől le vagytok ejtve, majd , ha szépen bocsánatot kértetek, beszélünk)

És nagy ívben röhögve lesz...rni őket.