Félek felnőni és elengedni a családomat, mit tegyek?

Mostanában nagyon el vagyok havazva, és sajnos borzalmasan kevés időt töltök a szüleimmel hónapok óta, iskola, edzés, keveset vagyok itthon de amikor itt vagyok, akkor is főleg csak tanulok vagy alszok.

De nemsokára egyetemre megyek, a barátommal már tervezzük az összeköltözést, nehéz év áll előttem és hiába tekintek a jövőre bizakodva és ambíciózusan, most ahogy elérkezett a szünet és több időt töltöttem a családommal elkezdtem rettegni. Belegondoltam hogy talán ez az utolsó szünet, az utolsó időszak amikor itt vagyok velük, amikor még valamennyire gyereknek érzem magam, és ami a legrosszabb, abba hogy mennyi időt elpazaroltam amit velük tölthettem volna. Hiszen hamarosan új városba költözök egyetem miatt, ritkábban látom őket, biztosan változik a személyiségem is a függetlenedés miatt, borzalmasan félek hogy eltávolodunk, most kezdtem csak el igazán érezni mennyire szeretem őket.

Mindig is ambíciózus jó tanuló voltam, tervezgettem a jövőbeli életem, állásom, családom. És most úgy néz ki minden össze fog jönni, tökéletesnek tűnik az életem, mégis elfogott a napokban egy különös érzés.

Elfogott egy eddig ismeretlen félelem, rettegek attól hogy felnőjek,rettegek attól hogy változtassak, hogy elengedjem őket, és még inkább rettegek az idő múlásától, bármit megtennék ha minden úgy maradnak ahogy most van, úgy érzem minden olyan gyorsan halad,és elfog a sírógörcs ha arra gondolok hogy ez a szünet egyszer véget fog érni.

Mi történt velem? Mi ez a hirtelen változás? És mit tegyek a félelem ellen, veletek is előfordult már hasonló? Nektek hogy változott a családdal való kapcsolatotok az elköltözés után?