Házas emberként mit csináljak ebben a helyzetben a kolléganőmmel?

Ugyanez. Én is, ő is komoly, hosszútávú kapcsolatban voltunk, de egymásra kattantunk. Végül nem történt semmi, én a páromat választottam, és nem csak ezért, de fel is mondtam. Azóta a szakítás szélére kerültünk a párommal, mert végig tudta ezt, és bár már hónapok óta vége, valami megtört benne és nem tudja feldolgozni. Szokták mondani, hogy túl őszinte vagyok. Közben a munkatársamat is a párja dobta ki, más indokkal, nem miattam, aztán próbálkozott másokkal, de nem lett belőle rendes kapcsolat.

Ha csak a végkimenetelt nézzük, megkérdőjelezhető, hogy volt-e értelme, de legalább tudok még tükörbe nézni. Mondjuk ezek kapcsolatok voltak, a te helyzeted más, mivel házasság és gyerek van.

Nem félsz, hogy elveszíted a kisgyermeked? Elég lesz neked csak hétvégente látni őt? És neki elég lesz?

Én ettől félnék rettentően.

Nem ítélkezem, mert nekem is van valaki, akiért biztos, hogy elhagynám a férjem, ha nem lenne gyerekünk. De hogy őszinte legyek, hónapok óta gyanítom, hogy a férjemnek is van valaki, mégse akartam eddig válni, mert a gyerekem imádja az apját és ez kölcsönös. Most se azért ábrándoztam el a válásról, mert attól tartok, hogy megcsal, hanem mert én lettem szerelmes. Kislányom nagyon vágyik testvérre. Egyik reggel el is magyarázta, hogy majd én elmegyek szülni, amikor kiveszik a kisbabát a hasamból, és addig apa itthon lesz vele. (Honnan szed ilyeneket?) - Nekem nem lesz kisbabám már, kicsim. Apa nem akar több gyereket. - Majd megbeszéljük-biztatott. - Nem csillagom, apa már nem szeret engem...és...én se őt...-erre sírva fakadt. -Amikor hercegnő voltál, akkor szeretett? - kérdezte az esküvői képünkre emlékezve, amit pár hónapja kidobtam a francba a falról. - Nem tudom, talán...-Akkor engem se szeret?-sírta. - Dehogynem, csillagom, Te vagy a mindenünk. Apának is, anyának is.

Ha a házasságom boldog lenne, nem kockáztatnám a gyerekemet semmiképp.

Mivel a férjem nem szeret, nem tudom, érdemes-e hűségesnek maradnom. Igazából eddig nem is gondolkoztam ilyesmin, nagyjából hányingerem volt a szexnek még a gondolatától is. Most meg ez a férfi, és nem kapok levegőt a közelében. Na mindegy.Ez nem ugyanaz, mint a férfiaknál, akik egyszerre több nőre gerjednek.

Egyébként több ismerősnél alakult úgy, hogy másba lettek szerelmesek, de a gyerekek miatt nem váltak el. Tulajdonképpen megcsalták a házastársukat. Aztán valamikor a gyerekek 18 éves kora körül nem bírták tovább és elváltak. Gyerekfejjel ezen hánynom kellett, de most hogy benne vagyok, azt látom, hogy ezek az emberek végtelenül szerették a gyerekeiket. Pedig egy gyerek 18-20 éves kora körül a legsebezhetőbb. Néha arra gondolok, talán jobb, ha ég egész kicsi korában elválnak a szülők. De ha mindkét szülő imádja és nem csak hétvégén szeretné látni?

hú utolsó, én ilyet nem mondtam volna a gyerekemnek, hogy apa nem szereti már anyát. ha úgyis vele maradsz, akkor miért kellett ilyet mondani a gyereknek, ez túl nagy teher. ha mégis elváltok, elmondtad volna akkor, de akkor sem így.

amúgy a többivel egyetértek, és meg is értelek.

azt kivéve, hogy a gyerek 18-20 évesen a legérzékenyebb. egyáltalán nem. annyi idősen még örültem is volna, ha a szüleim válnak, ahelyett a pokol helyett, ami volt/van.

Mi egy éve vagyunk ilyen "kapcsolatban" a kollégával.Mind a ketten hazassagban elunk,gyerekek itt is,ott is.

Nem kell ahhoz rossz lenni valaminek otthon,hogy egy masik ember kozelsege szinte szikrazzon.Ha nem tudatosan keresel a parod mellett valakit,nem tudatosan alazod meg őt azzal,hogy mas kell neked,akkor kb te is "aldozat vagy"A korulmenyek aldozata!Van egy pasi,es van egy nő,akik jol erzik maguk egymas tarsasagaban.Akik kozott izzik a levego ha csak egymasra neznek.Mi mindeketten ezt erezzuk,de mintha az a bizonyos magnes ami húz hozzá,megfordul,es maris nem engedi,hogy azt az egy lepest ami még koztunk van,megtegyuk!Es kovezzetek meg,de en szeretnem!Johettek azzal a dumaval,hogy asd el magad,hogy akkor valljatok el,hohy mit szolnal ha veled is ezt tennek..nem erdekel.Miatta szeretek bemenni dolgozni,miatta varom a hetfőt,miatta nem szeretem a azabadsagokat!Nem hanyagolom el a csaladomat emiatt,nem szeretem kevesbe a ferjem!Es nem szakitanam el őt sem az övétől.Egyszerűen vannak erzesek,amiket nem tudsz,vagy nem akarsz iranyitani..es butasag mas emberek velemenyet kerni.Ők azt az adott szituaciot nem ertik,nem erzik.Amig nem eltem at,en sem ertettem ez hogy lehet??!Mit nem tudnak ezen iranyitani.Mikor epp benne vahy monden mas.Es minden tortenet vege is!

Én attól f*snék, hogy terhes lesz. Vagy, nem száll majd le rólam és megzsarol. Vagy a pasija is benne van a dologban, aztán együtt zsarolnak meg. Ááá, nekem fontos a nyugalom, a szex hol ér ennyit?

Egy csomó nőm lehetett volna már a feleségem mellett, de a fentiek miatt nem léptem félre. Nőben bízni ebben a témában? SOHA!