Van még valaki rajtam kivűl ilyen helyzetben?

Túl fiatal vagy. Logikus hogy nem az első tiniként megismert férfi lesz életed párja akivel együtt haltok meg. Ez még akkor is igaz lenne, ha minden tökéletes lenne most, de nálatok még ez sem igaz, mert ahogy írtad különböztök. Előbb-utóbb ki fog üresedni a kapcsolat az ellentétekből fakadóan. Ha azt érzed nem passzoltok, akkor minek erőlteted? Belehalnál? Ugyan már, fogsz még sokszor pofára esni, ezt csak azért gondolod írt mert talán ez lesz az első ilyen. Akkor mi történne, ha olyan emberrel kéne szakítani, akivel megegyeztek? Na az a kemény, nem ez. Attól mert megszoktad és kapaszkodsz, attól még az a kapcsolat lehet sz.r. Nem biztos hogy a másik hiányozna, néha csak a megszokás hiányzik. Na meg sokan abba a tudatban élnek, hogy nem lesz jobb. Szerintem már az is jobb, ha nem vagy rossz kapcsolatban, ha még új párt is találsz az csak hab a tortán.

Voltam ilyen helyzetben, végül ő szakított, de én is megtettem volna idővel, csak én egy kicsit türelmesebb voltam. Csak azt tudom tanácsolni, hogy szedd össze a bátorságod és szakíts. Egy ideig tényleg nagyon rossz lesz az egyedüllét, a szerelmed hiánya, de utána, amikor egy kicsit túl leszel rajta érezni fogod, hogy megérte. Nagyon sok stressz egy ilyen kapcsolat, ahol semmiben nem értetek egyet, a legapróbb dologból is veszekedés van és az önbizalmat is elég rendesen rombolja. Egyedül érezni fogod, hogy megnyugszol, élhetsz a hobbijaidnak, szerezhetsz új barátokat vagy több időt tölthetsz a régiekkel, fejlesztheted saját magad testileg-lelkileg, hogy a legjobb formában legyél. Én sem vagyok a híve annak, hogy az első probléma után szakítsunk ész nélkül, de senki nem érdemli meg, hogy lelkileg tönkremenj miatta egy kapcsolatban.

Nyilván hallottad már a "se veled, se nélküled" kifejezést Ezexerint Van még valaki rajtad kivűl ilyen helyzetben. :-))