Van még rajtam kívül valaki ilyen helyzetben? - lent -

Velem is ez volt. Akkor amikor volt barátom, hiába akartam a barátnőimmel ugyanannyit beszélni/találkozni, lekoptattak magukról. aztán szakítás után megint odajöttek hozzám.

az viszont hogy nincs is igényetek barátokra...hiba, mert ha még nem is most, de előbb utóbb besokalltok attól hogy csak egymásnak vagytok és pont, senki más. előbb utóbb jön a haverozás meg a szabadságvágy..

Velem is ez volt.Igazából én akkor is a barátnőimnek tekintettem őket és tudtam hogy számíthatok rájuk és ott vagyunk egymásnak,csak sajnos picit háttérbe szorultak és nem kerestem annyit őket,mert a barátom volt a legfontosabb és ő volt a legjobb barátom és én is neki.Aztán szakítottunk. Így utólag rájöttem,hogy nem szabad elhanyagolni a barátainkat soha..Mert ők mindig ott lesznek velem.

17L

Szerintem nem szabad elhanyagolni a barátságokat akkor sem, ha az embernek van párkapcsolata.

Én magam is fél éve élek boldog párkapcsolatban, és nagyon jó barátomnak is tekintem a Kedvesemet, de mellette ugyanúgy megvannak a közeli barátaim, az a két barátnőm, és a többi cimborám, akikkel szoktam időt együtt tölteni, beszélgetni, tanácsokat kérni és adni, etc.

Van olyan barátnőm, aki mindig hanyagol, ha pasija van, aztán mindig előkerülök, ha vége lesz a dolognak... Ez pedig nagyon rosszul esik tőle a mai napig.

Én tudatosan igyekszem figyelni arra, hogy akkor se hagyjam cserben a barátaimat, amikor a lelkem egy fiúnál van.

Szóval szerintem legyenek barátaid!