Ha valakiben felmerül a szakítás gondolata, az már nem jó? Vagy ez minden kapcsolatban normális?

Pünkösdkor együtt töltöttünk egy hetet, nagyon jól éreztük magunkat.

Igaz az idő alatt még én ott voltam 2x bement 12 órát dolgozni, de ettől független én feltaláltam magam.

Megsütöttem életem első pizzáját egész jól.

Beszélgettünk a összeköltözésről, amit mindketten akarunk, bár akkor picit másnak láttam az arcát.

Mikor megkérdeztem mi a baj, vagy Ő mit szeretne azt mondta, nincs semmi baj, egyértelmű hogy mit szeretne ne akarjam mindig ezt hallani.

Aztán pünkösd után én visszajöttem (nem egy városba lakunk) és volt egy idő hogy 4 napig nem tudtam róla semmit, se telefon semmi, lehet hogy ez váltotta ki belőle?

Kicsit hűvös lett.

Meg tudtam valakitől hogy azt mondta neki valószínű szakítani fog velem.

Nem értem mért?!

Itt állunk nem messze az összeköltözéstől.

Anyukájával beszélgettem telefonon csak úgy, azt mondta a párom tervezi,hogy jön föl hozzám.

Nagyon vár engem, mikor megyek le, beszéljük meg a összeköltözést.

Tehát az anyukája nem sejt semmit.

S egyelőre még én sem akarom letámadni, megvárom, milyen lesz a viselkedése amikor együtt leszünk.

Mi történhetett, tényleg szakítás lesz a vége?

Hogyan lehet elűzni a szakítás gondolatát?

Persze mielőtt összeköltöznénk beszélnék vele, s remélem tényleg nincs semmi baj, nagyon szeretnék vele együtt lakni 4 év együtt járás után.

Kissé hasba rúgna hogy ha nem történne meg az összeköltözés, mert én szeretném kipróbálni, de ha bajok vannak, akkor lehet hogy jobb előtte megtudni, mint összeköltözés közbe.

Igaz kompromisszumot kell kötni, hisz 12 órát dolgozik, nem tudom mennyire volna kivitelezhető az együttélés, hogy ha most így felmerül benne egy-egy gondolat, mi lesz ha együtt élünk, de még is keveset találkozunk a lakásba?