Az miért van, hogy a nők elvárják a férfitól a férfias szerepeket, de ők már nem akarnak női szerepeket teljesíteni?

Mert így könnyebb. Például. Ennyire egyszerű.

És nyilván nem mindenki ilyen.

A férfias szerep manapság alap, amit amúgy is nyújtanod kéne cselekvőképes felnőttként; lásd: legyen munkád, ne legyél tesze-tosza (+ esetleg végezd el a ház körüli "keményebb" munkákat, mint a polcfelrakás, de anyukámmal 18 évig éltünk ketten, és egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan feladat volt, ami férfimunkának számított, szóval ezt akár ki is vehetjük az egyenletből) míg a női szerepek arról szólnak, hogy legyél egy férfi anyukája, aki rendben tartja a kis fészkét, ételt ad a szájacskájába, stb. Ez szép és jó, egészen addig, amíg nem kell a nőnek is ugyanannyit robotolnia munkahelyen, csak azért, hogy hazaérve menjen a második műszak, fizetetlenül, valszeg úgy, hogy általában egy szimpla köszönömöt sem kapnak.

200 éve jogos lett volna az, hogy ne akarj csetrest pakolni, de ma erre maxuimum a sugar daddyk panaszkodhatnak. Te az lennél?

"Munkaidőn kívül semmi se akadályozza az embert abban,hogy kedves legyen vagy,hogy házias. Vagy gondoskodó."

Téged mi akadályoz? Azt akarod, hogy az, akit elvileg a legjobban szeretsz körülötted ugrándozzon miközben te gondtalanul netezel? Én ezt rohadtul nem akarnám, és egyenesen hánynom kéne a gondolattól, hogy ezt várjam el. Egy kapcsolat nem arról szól, hogy mennyire vagytok képesek kinyalatni a s...ggeteket egy nővel tradicionális ""értékek"" címszó alatt, hanem arról, hogy lehetőleg annyi terhet vegyél le a társad válláról, amennyit tudsz, hogy mindkettőtök élete a lehető legkönnyebb legyen. Mert ha szeretsz valakit, akkor nem akarod hogy a csicskád legyen. Logikus, nem? Hát sokaknak sajnos nem...

Ha a munkamegosztás neked sok, akkor nem biztos, hogy alkalmas vagy egy kapcsolatra.

Szerintem mindig lehet találni olyan párt, aki megfelel az igényeidnek, normális KÖLCSÖNÖS odaadás esetén. Az én páromat kifejezetten irritálja, ha én próbálok szerelni bármit is, és szólnom se kell, mert magától elintéz mindent, elveszi a kezemből a csomagokat, elvisz randizni, és fizet, nem húzza a száját, hogy jajj már, megint iszol egy kávét, stb. Ahogy én se kényszerből készítek neki vacsorát, ha edzésre megy, úgy ahogy szereti, hanem mert tudom, hogy jól esik neki, megmasszírozom, ha fáradt, a kedvében járok, csinosan öltözködök, stb. Én mellette nagyon szívesen vagyok nő, gondoskodó nő szerepben, mert tudom, hogy értékeli, megbecsüli, és ugyanúgy sok energiát fektet a kapcsolatba. Ha nem így lenne, nyilván nem törődnék vele, hogy legyen meleg étel az asztalon, mert minek?

De szerintem több a gondoskodásra vágyó nő, aki lenne nő szerepben, mint az a férfi, aki képes felnőni egy családfő szerephez. Emiatt a gyerekek értékrendje is torzul, és a fiatal lányok már azt látják, hogy a pasik jók jók, de apja nincsen senkinek, mindenki csak magára számíthat, mert különben kihasználják, úgyhogy akkor legyen minden fifty fifty, pénz, munka stb, és véletlenül se fordítok több energiát semmibe, mert akkor engem már kiszipolyoznak. A kisfiúk se látnak példát, azt gondolják anyu gondoskodása alanyi jogon jött, akkor ez nyilván így lesz a jövőben is, egyébként se tudja, hogyan kéne önállóan élni, mert nem engedték, hogy felnőjön. Így meg a legtöbb kapcsolat kb egy üzleti társulás anyagi megfontolásból, amiben esetleg jó a szex, de családnak durva lenne nevezni. Szomorú, mert ez egy olyan spirál, amiből nehéz kitörni, pedig a lelke mélyén sok ember vágyna családra, de ténylegesen fogalmuk sincs róla, hogyan kell ezt csinálni.