Távkapcsolatban élők! Titeket mennyire zavar az intimitás hiánya?

Nagyon rövid ideig éltem távkapcsolatban, de elmondhatatlanul "zavart" (ez egy kissé buta szó itt, de most nekem sem jut eszembe jobb).

Távkapcsolatot hosszú távon nem lehet egészségesen működtetni.

Köztünk "csak" 70 km van, de elég ritkán tudunk találkozni. Ugyanabban a megyében lakunk de 2 óra az út oda nekem busszal és ha aznap jövök haza akkor az utazás miatt kb 2 órát tudok nála lenni. Plusz dolgozunk mindketten, sokszor hétvégén is.

Az utóbbi időben ugyanazt érzem mint te. Csak én már nem is vágyok az intimitásra.. Mi is beszélünk minden este neten, de ez nem pótolja a személyes találkozót. Bennem már kb semmi lelkesedés nincs. Szerintem hamarosan szakítás lesz a vége..

23N

Köztünk közel 1000 km van, és baromi nehéz. Az első pár hónap jó volt, de az utóbbi időben jönnek elő a problémák. Picit azt érzem, mint te. Mintha egy baráttal beszélgetnék, nincs meg az, aminek egy kapcsolatban meg kéne lennie. És arról már nem is beszélek, hogy a nehézségeken kívül is vannak plusz nehezítő tényezők, amitől még nehezebb ez az egész. Szörnyű. Viszont mikor találkozunk, akkor nem érzem idegennek, vagy messzinek, olyankor inkább nagyon boldog vagyok, hogy végre itt van.

De én azzal a tudattal hajtom álomra a fejem, hogy ezt vállaltam, tudtam mivel jár, és kitartok, amíg tudok. Mást nem igazán tudok tenni, de nem akarok eldobni magamtól valakit vagy valamit azért, mert most nehéz. Lehet, hogy idővel jobb és könnyebb lesz... Ha nem, akkor tévedtem és tanulok belőle.

Együtt érzek. :)

Mi 150kmre elunk egymastol.1 eve vagyunk egy par, kb. Heti egyszer talalkozunk. Mi estenkent telefonalni szomtunk, en ilyenkor legtobbszor becsukom a szemem, es kizarok mindent, csak ra figyelek. Neha csak megbeszeljuk, kivel mi tortent aznap, neha a vilag dolgairol beszelgetunk, neha velemenyt cserelunk. Nekem nem hianyzik az intimitas.

Marmint, persze, jo lenne, ha tobbszor lennenk egyutt,de nem erzem, hogy attol hogy telegonon beszelgetunk, kevesbe lennenek tartalmasak a beszelgeteseink, mint eloben. En inkabb azt erzem,hogy egyre jobban szeretem ot.

A masik, hogy volt alkalmunk egy honapig egyutt elni, akkor se vol tobb idonk egymasra, en koran elmentem dolgozni, o kesoig dolgozott. Mikor egyutt voltunk, csinaltunk kozos programokat, tobb volt az osszebujas persze, de beszelgetni kb ugyanannyit beszelgettunk. sot, mikor egyutt eltek, mondjuk mosogatas kozbe fogtok beszelgetni, eloszlik a figyelem, mikor telefonalunk, leulok, becsukom a szemem es csak ra figyelek.

Lehet csak en vagyok ilyen, de igyekszem mindenben meglatni a jot.

A tavkapcsolat az elegge nagy kihivasokat rejt magaban. Erzelmileg is igen-igen megterhelo, fizikai kontakt nelkul lenni hetekig, honapokig, nem kis szellemi erettseget kivano feladat. Mondjuk vilag eletemben minimum 2-300 km-es korzeten tul talaltam lanyokat. Eddig legtobb az 600 km volt. Mondjuk akkoriban megtudtam tenni azt az utat 2-3 naponta. Nem szeretem a tavkapcsolatot, igy tettem ellene, hogy ne legyen tavkapcsolat. Nagyon sok hatulutoje van. De meg van a maga varazsa is. Egyszer dolt romba egy tavkapcsolat, ami furcsa es nevetseges is az en helyzetemben, itt volt tolem 50 km-e, ami. Alam annyi mint leszaladni a dohanyboltba, vegul a sok varakozas, a sok veszekedes, a 6 honapnyi iras, telefonalas, videozas stb...megolte, kiegett. Erre oda kell figyelni.

(Bar tudom, hogy ugy is lepontoznak )