Elsősorban férfiak! Túl unalmas egy jó kapcsolat? Vagy miért próbál idegesiteni direkt a párom?

Lassan négy éve leszünk együtt. Még a felnőtt- és tinikor határán álltam mikor összejöttünk, akkor volt több felesleges vitánk, hisztik, kirohanások stb. Aztán idővel mondhatni beért a fejem lágya és elkezdtem normálisan gondolkodni.

Már csak ritkán, ha épp a hormonjaim is nagyon játszadoznak, akkor borulok ki, de azokat is már kezelem nagyjából.

Szóval kb két éve nagyon harmónikus és jó kapcsolatunk van, veszekedések nélkül, én még tanulok, ő dolgozik, meleg kajával várom haza, meglepem dolgokkal amiket szeret, soha nem mondok nemet a szexre mert én igy ugyanúgy szeretem, foglalkozok a külsőmmel és szeretem ha jól vagyunk, tehát mondhatni idilli a kapcsolatunk.

Viszont néha elkezd direkt idegesiteni engem(Nem a normális hülyeskedésre, viccelődésre gondolok, nem vagyok én sem fapofa) hanem olyan dolgokkal hogy szivat engem más lánnyal. A kapcsolatunk elején eléggé féltékenykedő voltam, durciztam kisebb dolgokon is amit kinőttem. Most meg elég sokszor szivat hasonló dolgokkal, mint amiken akkoriban megsértődtem. Például: kellett mennie egy más országba munkával kapcsolatban, mondta, hogy menjek vele.Én meg az egyetem miatt nem tudtam ő meg elkezdi, hogy nem baj majd jön más és egy nagy vigyor mellé. Vagy beszéltünk arról, hogy szivesen elmennék Afrikába kirándulni, ő meg: 'Én is megnézném a szép fekete nőket.' Ha nem reagálok rájuk, akkor addig folytatja mig a besértődés jeleit nem mutatom, ráncolom a szemöldököm vagy elhúzódóm tőle aztán persze nevet rajtam. Olyan, mintha hiányozna neki, hogy féltékeny legyek ,a veszekedés. Azt mondja cuki vagyok mikor haragszom. Viszont én nem szeretek haragudni, mert az belül nekem rosszul esik, akárhogy is aranyos vagyok közben.

Mit gondoltok erről? Van olyan, hogy 'unjátok' a túl zökkenőmentesen történő együttlétet? :D 21N