Miért nem lehet elfogadnia a barátomnak azt, hogy az exem mindig fontos marad számomra, de nem fontosabb nála?

Ne csinálj úgy válaszoló, mintha te lennél az egyetlen akinek meghalt egy szerette. Miért kellene a jelenlegi párodnak is osztoznia a gyászban? Már az első pár hónap után sem lett volna meglepő, ha MEGKÉR, h ne legyen ott a kép, mert mondjuk nem érzi magát jól tőle. Teljesen érthető. És nem azért mert az exedről van szó.

Kb. akkor én is kirakhatnám az exemmel a képemet (bár nem halt meg fizikailag), mert számomra olyan, mintha meghalt volna, amikor elhagyott. Sokáig "gyászoltam" én is a kapcsolatot és mai napig eszembe jut, van, h befolyásolja a napjaimat, mégse dörgölöm ezt senki orra alá, h nekem mekkora veszteség volt ez. Ez az én személyes dolgom. Ha kérdeznek, oké, beszélek róla, de nem generálok olyan helyzeteket, h magamat hozzam áldozatnak. Kislány vagy, vagy pedig felnőtt nő! Neked is alkalmazkodnod kell a párodhoz, tekintettel kell lenned rá. Bár a hozzáállásodat látva, nem lesz egy hosszú életű kapcsolat

Nagyon sajnálom kérdező, hogy most pedig átestél a ló túlsó oldalára.

Őszintén, miért gondoltad azt, hogy jó ötlet az összetépés? Mit éreztél ilyenkor?

Akkor akár az összes családi fotódat is széttéphetnéd ezzel az erővel, ami neked van, hisz írtad, hogy úgysem nézed őket.

Amúgy a pasid úgyis megfogja kérdezni, hogy miért tépted szét. Erre mit fogsz neki válaszolni?

Egyébként, bocsi, de akármennyire is hajtogatod, hogy túl vagy rajta, nem vagy túl. A jelenlegi cselekedeted is azt bizonyítja.

A volt és a jelenlegi párod se azt akarta volna, hogy ilyen éretlen, gyerekes módon old meg az előtted álló problémát.

Ne baj, gyerekes viselkedésedet majd idővel remélem kinövöd és sokkal humánusabban fogod megoldani a problémáidat.

De ha benned valami lelki feszültség felszabadult, mert széttépted, akkor az jó. De vigyázz, lehet, hogy egyszer olyat tépsz szét, amit a későbbiekben nagyon fogsz sajnálni.

Kedves Kérdező!

Kaptál itt hideget, meleget (főként hideget), pedig szerintem nem érdemled meg. Én nem tartalak önzőnek, igaz, a párodat sem.

Értelek, mikor azt írod, nem a kép a lényeg, hanem az, hogy akkor még élt, mikor készült, mikor együtt felraktátok, és te azt a pillanatot próbáltad megőrizni. Ismerem az érzést - Ha ezt megtöröd, vagyis leveszed a képet, azzal egyrészt véglegesen elengeded, másrészt meg bűntudatod van, hogy már nem tiszteled az emlékét, hiszen ennyi maradt belőle, és te ezt is megszüntetted.

Te nem vagy még túl a halálán. Tudom, hogy nem így gondolod, és makacsul bizonygatod, de a kép is, és az is, hogy nem beszélsz róla, azt mutatja, hogy még nem heverted ki. Ez érthető, hiszen az első szerelmed, tragikus hirtelenséggel ment el, ezt nehéz feldolgozni. De muszáj lesz! Mert nem jön vissza, elhunyt, és az élet megy tovább.

Én azt tanácsolom, keress fel egy szakembert, aki segít abban, hogy tudj róla beszélni, és ne mérgezze meg a jelenlegi kapcsolatod. Tudom, hogy dühödben tépted el a képet, mert a barátod nem érti, hogy semmi másod nincs, csak ez a pillanat, amihez ragaszkodsz, de ő nem gyászol, másként látja a dolgokat. És igen, érzi, hogy ez még nem lefutott kör. Érthető az ő dühe is, meg a te fájdalmad is. Kérlek, menj el szakemberhez! Hidd el, hogy szükséged van rá, és hogy jót fog tenni!