Miért nem lehet elfogadnia a barátomnak azt, hogy az exem mindig fontos marad számomra, de nem fontosabb nála?

17 éves koromban volt az első barátom. Ő nálam kicsit idősebb volt már (22F) 4 évig voltunk együtt. Motor balesete volt. :( Nem vagyok már szerelmes belé, de mindig emlékezni fogok rá szeretni fogom őt. Sosem beszélek neki senkiről, a szüleimnek is mondtam, hogy nem szeretnék beszélni róla. Megtörtént, sikerült feldolgoznom, de nem akarok az exem haláláról beszélni vagy úgy amúgy a közös múltamról vele. Nekem a szobámban van róla egy képem, ketten vagyunk rajta. Csak megölelt. Ezt tőle kaptam a születésnapomra amit együtt ünnepeltünk. Nem szeretném elrakni, sosem. Ez emlék. De a barátomat zavarja nagyon. Arra kért, hogy ha lehet rakjam el ezt a fotót és ne díszelegjen a falon. Tudjátok mi az érdekes? Hogy most mondta először. 8 hónapja vagyunk együtt, nem először járt nálam és még sosem tett megjegyzést.Kérdezte, hogy ki ő. Meséltem neki, mert érdekelte. De csak most kért meg, hogy rakjam el! És nem valami szépen, mintha valami baja lenne velem. Nemsokára hozzá költözök, közös albérletben leszünk. Nem akartam vinni a képet. Eszembe se jutott. Mégis mondta, hogy a képet a lakásába nem akarja meglátni és főleg nem a majd közös szobánkba. Ezt megértem,de mégis a franc ütött belé? Hiába kérdezem mi a baja? Mióta zavarja ez? Olyan mérgesnek és szomorúnak látom. Én lezártam a múltat. Nekem a barátom fontos. De nem szeretném kettőjüket összehasonlítani. Ebbe bele se mennék. Mit csinálhatnék, hogy ne legyen ilyen elutasító velem? Most lesz vagy a 4-dik olyan alkalom, hogy amikor jön hozzám akkor furán viselkedik. amikor nála vagyok vagy egy egész hétvégét semmi baja nincs.