Miért érzem azt, hogy nem vagyok annyira fontos a barátomnak?

Azt érzem, hogy minden fontosabb neki. Egyetemista. Ha panaszkodom, hogy és én, akkor csendben marad és nem szól semmit. Tanulni sem sokat tanul, mert olyan szakra jár, hogy azt az órán kell megértenie. Leckéit éjjel megcsinálja és aztán egész nap suli meg buli. Csak hétvégenként találkozunk, de akkor is ha a barátaival van találkája simán kihagyja a hétvégi talit. Tagja lett egy diákkörnek, amit most nagyon élvez. Minden gondolata akörül forog. Talán még a suli sem érdekli annyira. Mindig úgy fellángol, hogy most ezzel akar foglalkozni. De valahogy később lankad az érdeklődése az iránt is. Úgy érzem, hogy kapkod. Mindent akarna egyszerre. Csak sajnos én mindig kimaradok, olyan mintha megfeledkezne, hogy vagyok. Mondja, hogy szeret meg sokat gondol rám. De nem értem. Ilyenek a mai fiú ? Mit tennétek a helyemben ?