Miért nem lehet elfogadnia a barátomnak azt, hogy az exem mindig fontos marad számomra, de nem fontosabb nála?

Rögzítve van a kép, a falba van fúrva. Azt nehezen tudnám levenni aztán megint felrakni aztán megint levenni.

Azért hoztam fel a papámat, mert kb ugyan annyi ennek a jelentősége. Mintha az exemről lenne szó. Ha élne és nem lennénk együtt akkor nem lenne kint kép. De máshogy alakult az életem és őt elveszítettem. Nekem sikerült feldolgoznom ezért tudtam mindig boldogan ránézni a képre és ezért nem okozott problémát mással is ismerkednem. Mert tovább tudtam lépni. A barátom az aki ezzel visszaránt inkább a múltba. Én sosem hoztam fel és nem akartam róla beszélni, mert a páromat nem akarom senkihez sem hasonlítani és nem akartam, hogy úgy gondolja nekem fontosabb nála bárki is. Ha elraknám a képet az olyan mintha még félnék rá nézni a halott szerettemre aki már nincs velem többé. De nem így van. Én nem ragadtam a múltban. Azért van kint mert EMLÉK. Friss kapcsolat elején is mondhatta volna, hogy zavarja és akkor azonnal megtudom neki mondani, hogy én erről mit gondolok és ne aggódjon. Akkor most nem gondolná, hogy nekem még mindig az exem kell. Kérdezett róla, de a poblémáját nem mesélte el nekem. Pedig meghallgattam volna.

Pont azért nem szeretek a halott exemről beszélni,de a papámról sem különben, mert attól még rossz emlékeim vannak és nem akarom, hogy erről beszélgessünk amikor a jelenben kell élnünk és tovább léptem. Nem akarom, hogy úgy tűnjön én még mindig ragaszkodom az exemhez. Ezért nem beszélek erről és bennem amúgy van egy kis rossz érzés eleve amikor egy elhunyt emberről beszélünk. Legyen szó bárkiről. Mást sem szeretnék hallgatni, hogy a halott szeretteiről beszél.

Magányomban nem nézegetném az exem képét. Nincsen ilyen problémám. De ha lenne pillanatnyilag előbb nézném a párommal való közös képeimet a telefonon. Engem nem érdekel már az exem, nem akarok róla beszélni, csak van egy emlékem és ennyi. Ezt nem akartam elrakni, vagy telefonra lementeni. Amúgy az is biztos zavarná.