Rosszul érzem magam, mert a férjemnek jól keres?

Paradox, de kifejtem.

Gyerekkoromban szegények voltunk, amikor először költöztünk össze a férjemmel 4 éve, akkor egy bőrönd holmim volt összesen és idegenekkel laktunk egy albérleti szobában. A helyzet csak nagyon lassacskán kezdett javulni, volt olyan hónap, amikor semennyi pénzem nem volt ruházkodásra, tisztálkodószerekre, volt amikor már havi 3000Ft, de sokáig ritkàn több.

Ősz óta kezdtünk nagyobb léptékben stabilizálódni, eljutottunk odáig, hogy kb bármit megvehetek, amire szükségem van, és már a nyaralást tervezzük külföldön.

Néha örömmel csodálkozok rá, hogy nyugodtan vehetek reggel egy péksütit, vagy belefér a boltban a drágább joghurt/sonka/sajt is.

Ugyanígy az érzés, hogy megvehetek azokat a ruhákat, amiket szeretnék. Ha egyszerre van szükségem egy új pulóverre meg egy új melltartóra, akkor nem kell választanom, hogy melyiket vehetek meg.

Viszont rettenetes lelkifurdalás van néha emiatt. Pl ma is vettem egy fogpasztàt még egy dezodort, és fizettem kb 1200Ft-t. Szerettem volna még fürdőgömböt is, de arról már lebeszéltem magam.

Ugyanez az élelmiszer boltban is. Szàmolok ugyan közben, mennyit fogok fizetni kb, de mégis görcsben àll a gyomrom, amikor látom, hogy ugrálnak a számok a kassza kijelzőjén.

Úgy érzem, tévedés történt valahol fent, hogy lehet nekem jó, ha nem volt korábban soha.

(Nem a férjem tart el, mindketten dolgoztunk mindig is, csak most ő kap többet)

20-as éveiben járó n