Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Rosszul érzem magam, mert a férjemnek jól keres?
Paradox, de kifejtem.
Gyerekkoromban szegények voltunk, amikor először költöztünk össze a férjemmel 4 éve, akkor egy bőrönd holmim volt összesen és idegenekkel laktunk egy albérleti szobában. A helyzet csak nagyon lassacskán kezdett javulni, volt olyan hónap, amikor semennyi pénzem nem volt ruházkodásra, tisztálkodószerekre, volt amikor már havi 3000Ft, de sokáig ritkàn több.
Ősz óta kezdtünk nagyobb léptékben stabilizálódni, eljutottunk odáig, hogy kb bármit megvehetek, amire szükségem van, és már a nyaralást tervezzük külföldön.
Néha örömmel csodálkozok rá, hogy nyugodtan vehetek reggel egy péksütit, vagy belefér a boltban a drágább joghurt/sonka/sajt is.
Ugyanígy az érzés, hogy megvehetek azokat a ruhákat, amiket szeretnék. Ha egyszerre van szükségem egy új pulóverre meg egy új melltartóra, akkor nem kell választanom, hogy melyiket vehetek meg.
Viszont rettenetes lelkifurdalás van néha emiatt. Pl ma is vettem egy fogpasztàt még egy dezodort, és fizettem kb 1200Ft-t. Szerettem volna még fürdőgömböt is, de arról már lebeszéltem magam.
Ugyanez az élelmiszer boltban is. Szàmolok ugyan közben, mennyit fogok fizetni kb, de mégis görcsben àll a gyomrom, amikor látom, hogy ugrálnak a számok a kassza kijelzőjén.
Úgy érzem, tévedés történt valahol fent, hogy lehet nekem jó, ha nem volt korábban soha.
(Nem a férjem tart el, mindketten dolgoztunk mindig is, csak most ő kap többet)
20-as éveiben járó n
Àtlag, alsó középosztály, maradjunk ennyiben. Lényegtelen, mennyit konkrétan, mivel mindenkinek vàltozóak a kiadásai.
Mélyszegénységben kezdtük, az első lakásban 16 négyzetméteren osztoztunk 3-an, nem volt de sütő, se mosógép, se fűtés, se normális hűtő.
Nem. Az, hogy normàlis-e így érezni.
Igen, én is érzek hasonlót, noha nem mélyszegénységben kezdtünk, csak átlag alatt picivel. Sajnos mindig érzem. Pedig már évek óta jól élünk. Én ezt gyerekeknek való szervezett adakozással oldom meg ezt a rossz érzést. (Tehát nem random módon, hanem alapítványokon keresztül csinálom. Nagyon fontos számomra a karitatív munka mind pénzzel, mind önkéntes munkával.) Így jobb.
Gondolkodtam már ezen, és ez azért lehet, mert tudom, és ismerem a nélkülözést, láttam, hogy milyen..
Mi a kérdés?
Te írtad ki pár napja azt a kérdést is, amiben bűntudatod volt a vásárlás miatt?
Mi köze ennek a férjedhez? Köztetek vannak emiatt problémák? Vagy mi?
Menj el pszichológushoz, segít legyőzni a szorongásod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!