A barátom nagyon csúnyán viselkedett velem, de bocsánatot kért. Szerintetek mit tegyek?

leírod, hogy munkahelyi problémái vannak, és valószínű lapátra teszik, erre te meg ilyenkor kezded tesztelgetni a szerelmeddel, meg a lelki problémáiddal...

Nem jó ötlet.

"Hogy tovább? Bennem valami nagyon megingott, mert szerintem nem viselkedünk így azzal, akit szeretünk."

Nem,ezért kért bocsánatot. Az ember reakcióit nem csak a józan ész,hanem az ingerek is alakítják,mondhatni sosem tudunk 100%-osan mindent tudatosan csinálni,a pillanatnyi érzelmek,feszültség is kihatással van a viselkedésre,aminek semmi köze a szeretethez.

Mindannyiunknak vannak problémái, akár munkahelyi, akár magánéleti, akár anyagi.Az,hogy emiatt feszültebbek vagyunk néha érthető, de van amit lehet tolerálni, van amit már kevésbé.

A kérdésed jogos volt, megbeszéltetek valamit, Te Hozzá alkalmazkodtál, aztán mégsem úgy alakult ahogy elterveztétek. Azzal kellett volna kezdenie,hogy ezért elnézést kér Tőled, nem azzal,hogy a kérdésedre Neked esik.

A bocsánatkérést én nagyon oskszor fölöslegesnek tartom. Ha valamit kimondott, azon már nem leeht változtatni, az meg főleg nem válasz,hogy megrémült azon,hogy elveszít, pedig Ő biztos pontnak vélt az életében.

Ha szereted mérlegeld,hogy mit tudsz Neki tolerálni, de ne tudj be mindent a munkahelyi problémáinak. Ha úgy érzed,hogy agresszív viselkedés áll a háttérben amit rendszeresen nem tud kontrollálni ne habozz, szakíts Vele.

Ne haragudj, de nem lehet,hogy a testvérével esetleg zűrös ügybe keveredtek és emiatt volt annyira ideges?

Önmagában így leírás ez nem tesztelgetés. Nem kell ilyenkor sírni, elnézést kell kérni, hogy nem gondolatolvasó az ember, közölni, hogy nem ez volt megbeszélve, ezért rákérdeztél. A stílust meg egyszerűen csak utasítsd vissza, ha traktál vele, akkor hagyd rá és hagyd ott. Ha lehiggad meg beszéld meg vele, hogy ez nem pálya. Bocsánatot ezzel még nem kért, illene neki.

31/f

Értem én, hogy nem jó, ha az embert kirúgják, mert akkor miből lesz a kaja, rezsi kifizetve, de azért ez mégis csak egy munka. Az élet nem erről szól.

Nálam is volt már munkahelyi probléma, páromnál is, mégsem bántottuk egymást. Megbeszéltük, bátorítottuk, vígasztaltuk egymást, és félretettük ezt a dolgot, mert ez munka és pont.

Számomra is kiábrándító lett volna ez a jelenet, tekintve azt a tényt, hogy én tisztelem a párom, és nem beszélek vele így semmilyen körülmények között, pedig indulatos ember vagyok. Olykor meg is emelem a hangom, de olyankor mondjuk a munkahelyet/embert/szituációt szidok (esetenként magamat), és nem a párom. Ezt jó lenne nem összekeverni.

Nincs arra indok, hogy miért a párján vezeti le az ember a feszültségét. Lehet megértőnek lenni, mert nehéz időszakon megy keresztül a másik, de én inkább segítséget kérek vagy szólok páromnak, hogy figyu, beszélgessünk, nagyon rosszul érint ez vagy az.

Kedves Kérdező! Nem mondom, hogy ezt ne lehetne megbeszélni, rendezni, mert mindenkinek lehet rossz napja, hangulata, stb., de azért nem árt óvatosnak lenni, és nem kell ebből rendszert csinálnia. Biztosan leülnék vele megbeszélni a helyzetet, hogy egyáltalán hazudott vagy sem (a szerdai napot illetően), miért kellett sürgősen elmenned.

Nálunk is volt ilyesmi. Én szép higgadtan megbeszéltem vele, hogy megértem, hogy x baja van, de nem fogom hagyni, hogy rajtam vezesse le, ugyanis közöm nincs hozzá. Ha hazajön, akkor szidja nekem a főnökét, majd én is szidom vele, vagy sírjon a vállamon, vagy akármi, nem érdekel, de velem ne veszekedjen más miatt.

Az egy dolog, hogy az embert az indulatai is vezérlik, de mi jön ezután? Ha kirúgják, akkor felpofoz? Na nem, ilyeneket nem játszunk.

Végül felmondott, keresett másik helyet ahol normálisak vele, és azóta minden normalizálódott.

Nem tudom, mit csinált a párod, ami miatt ki akarják rúgni mikor munkaerőhiány van, de egyszerű a dolog, keressen már most új állást, és kész, nem kell idegeskednie.

Plusz tanulja meg kontrollálni magát, hacsak nem óvodás.