Mit szólnál, ha friss kapcsolatban derülne ki ez?

Férjem van-volt így a macskákkal, ott az okokat is ismerem, megértem.

Nekem viszont van egy macskám, szobacica leginkább.

Napok alatt megtört az ellenállás. :)

Más macskákat most se szeret, de a "tündérbogárral" egy takaró alatt alszanak. És gyanúsan gyorsan fogy a párizsi is.

Nem erőtettem semmit.

Nálam ilyen nem fordulna elő, mivel van macskám, és a beszélgetések első pár órájában jelzem is, mert tudom, hogy elég kritikus pont. Nyilván nekem is volt olyan, hogy így kiesett egy jelentkező, de ez van. Jobb, mint hallgatni róla, aztán rájönni, hogy a másik csont allergiás rá, és lehetetlen emiatt bármi kompromisszum.

Egyébként a gyűlölködő embereket akkor is utálom, ha nem érint a gyűlölködése. Számomra például kva unalmas hallgatni, hogy minden macska a gonosz ivadéka, azért léteznek csak, hogy a torkodba sz..rjon és kiröhögjön és kivétel nincs. Nyilván... Elfogadom, ha valaki nem szívesen gondozná, etetné, almozná, nem akar szőrt látni, vagy bármi kézzel fogható indokot mond, de az, hogy minden macska egy velejéig rohadt teremtés, az számomra annyira sötét nézőpont, hogy inkább hagyom a fenébe az illetőt.

Egy ideig én is utáltam a macskákat (megvolt rá minden okom, hogy akkor úgy alakult.)

Már ez elmúlt, mindössze lakásban nem tartanék.

Kidobnám a büdös francba.

Imádom a macskákat, és van is macskám, szerintem elmebeteg az, aki így áll hozzájuk.