Mit tegyek, már teljesen meg fogok őrülni?! :S

Gergővel még szeptemberben ismerkedtem meg egy suli szervezte szöcsketáborban (gólyatáborban… végül is mindegy),évfolyamtársam most is, sokat beszélgettünk szinte minden nap, összebarátkoztunk, de tudtam mindig is, hogy többet szeretne. Októberben megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem többször találkozni, és mivel barátnak tartottam, ráadásul nem a legsármosabb fiú akivel dolgom volt, azt válaszoltam, hogy még ismerkedjünk. Novemberben újra próbálkozott, de csak nem adtam meg magam, pedig nagyon kedveltem őt és megláttam benne szép dolgokat. Mások vagyunk teljesen, ő rocker életmódot folytat (ez azért érdekes, mert nem mutatja ki az érzéseit…”ő a kemény rocker, akinek nincsenek érzései”), míg én szintén máshogy élek (igazán vidám, kicsit hebrencs lánynak írnak le a barátaim) nagyon bulizós,közvetlen....Irántam mindig is a sokkal idősebb férfiak vonzódtak, nem igazán próbálkoznak a korombeliek(nem tudom miért:S) Sajnos olyan féle lány vagyok, aki elég buta kapcsolatok terén, hiszen túl korán kezdtem az egész párkapcsolat dolgot (de nem bántam meg), a szüleim példájából is, és a természetemtől fogva is van egy akadályom. Egyszerűen nem bírom a kapcsolatokat…ahogy egy fiú kimondja, hogy komolyabb dolgot szeretne, nekem összeszorul a torkom, a mellkasom, képtelen vagyok kapcsolatban élni. Na már most, Gergővel ritkán, de találkoztunk kettesben, és még mindig nem volt egy csók sem. Az iskolában minden szünetben vele voltam nagyon jól éreztük magunkat. (azért azt is meg kell jegyezzem,hogy én játszadoztam vele, nem szándékosan, de így volt sajnos: ölelgettem, puszilgattam) Talán szilveszter előtt szerelmes lettem, de még mindig semmit sem engedtem, csak puszi, heves ölelések, ritka találkozás. Már olyanok voltunk, mint akik párkapcsolatban vannak, de még mindig nem engedtem, talán a megszokás, vagy a félelmem, hogy nem felelek meg, hogy elrontunk valamit, hogy összetör, hogy nem lehetek szabad. Talán egyik sem, talán mindegyik. Gergő őrülten szerelmes volt belém, imádott, csak engem akart. Én is teljesen belehabarodtam. Először küzdöttem azzal, hogy ne legyek szerelmes, aztán azzal küzdöttem, hogy ne legyen kapcsolat, végül 8 hónap után (tudom, hogy rengeteg:S) megcsókoltuk egymást (olyan igazán mesébe illő szerelmes csók volt)…Talán legbelül egy igazi kislány vagyok, aki vágyik a romantikára, a szerelemre, de egy kapcsolatra tényleg nem vagyok képes. Azon az ominózus napon, amikor megcsókolt megkérdezte, hova tegye most ezt? Emléknek, vagy kezdünk vele valamit?...Én mivel ugye nem vagyok alapból sem százas:),akkor meg főleg nem tudtam rendesen válaszolni, azt válaszoltam, hogy egyelőre tegyük el, majd kezdünk vele valamit. Másnapra elszántam magam, hogy rendben akkor most megpróbálok egy kapcsolatban élni, megmutatom hogy megérte rám várni, hogy mennyire szeretem, de egy lánnyal láttam beszélgetni, ami nem baj, mert nekem is több az ellenkező nemű haverom, aztán lekoptatott minden szünetben, hogy neki be kell vennie a gyógyszert, két- három nap alatt teljesen leépített.:S Hétfőn volt a csók, pénteken már járt a mostani barátnőjével… Ez volt három hete. Én 3 hete nem eszek, most már csak szükség esetén eszek, olyan gyomoridegem van, mindennap sírok itthon, az iskolában is, a buszon hazafelé, reggelente alig tudok kikelni az ágyból mert olyan szintű hányingerem van, hogy alig bírom ki, rengetegen segítenek, de én így is azt érzem, hogy teljesen meg fogok őrülni. Rengeteg dolgot nem tudok ideírni, pedig hosszabb lenne…Még gyorsan összekapkodok dolgokat. Heves természetű vagyok, és amikor veszekedtünk mindig olyanokat mondtam, ami biztosan fájni fog neki. Ő sosem mondta el mit érez, szeret, szeretne kapcsolatot, neki nem könnyű, de én ebből most mit következtessek?! Nem mondja el mit érez akkor hogy segítsek megoldani?! Most már nem is beszélünk (csak msnen) azt mondta, kívülállóknak nem mutatja ki az érzelmeit, hogy nem érte volna meg várni, nem adtam neki semmit. A másik baj az volt, hogy iszik…8 hónap alatt nem sikerült sehogyan elérnem,hogy ilyen fiatalon ne tegye már tönkre magát. De ennek az új lánynak 3 hét alatt sikerült. Most pedig Gergő játszik az érzelmeimmel, egyik nap ezt mondja, másik nap mást mond megint. Tegnap felhívtam, hogy mondja meg mikor szeretett ki belőlem és miért nem mondta?!azt válaszolta hogy még szeret és letette a telefont, én ott sírtam fél óráig:(. Nekem a szerelem az nagy dolog, nem mindennapos. Egyik szerelemből a másikba… nálam nem így megy, ezek már-már millenniumi ünnepek nekem…Teljesen kiakadtam, gyakorlatilag bediliztem, csak rá gondolok, és már a pszichológuson is elgondolkoztam. Pedig én alapvetően egy vidám lány vagyok,nagyon…segítsetek, mit csináljak hogy ne legyek ennyire összetörve?