Ti is gyomorgörccsel gondoltok a párotok családjával való karácsonyi ebédre?

9 hónapja vagyunk együtt barátommal. Ők folyton, minden kis apróság miatt, pl névnap, összegyűlnek 9-en ebédelni/vacsorázni. Persze a karácsony még ennél is fontosabb, és engem is meghívtak 25-én ebédre, ami valójában estig tartó program. Engem még a gondolattól is kiráz a hideg. Voltam már ilyen "gyűlésen", és kicsit sem éreztem jól magam. Az étel egyáltalán nem esik jól, nem szeretek emberek előtt enni, főleg úgy hogy minden tekintet rajtam van. Az egész arról szól, hogy a párom anyja és a két nővére, kellemetlen kérdéseket tesznek fel, próbálnak maguktól alsóbbrendűnek éreztetni. Pedig nem tehetek róla, hogy 26 évesen nincs akkora főzési tapasztalatom, vagy karrierem mint nekik 40 felett. Vacsora után ha segíteni szeretnék rendet tenni, akkor a két nővér mindent kivesz a kezemből szemrehányóan, elhessegetnek, így úgy tűnik, hogy én vagyok a lusta meny jelölt, aki egy tányért nem tett arrébb. Az egész számomra arról szól hogy vizsgáztatnak, figyelik minden mozdulatomat. Legszívesebben kivonnám magam belőle, de akkor meg barátom sértődne halálra. Nekem nincs ekkora családom, csak a két szülőm, és a tesóm, de mi nem is rendezünk soha ünnepi kötelező ebédeket. Ha születésnap, karácsony van akkor szüleimet csak meglátogatjuk, ki ki amikor ráér, kávézunk, sütit eszünk, lecsúszik egy pálinka, anyu csomagol töltött káposztát. Szüleim sem szeretik az ilyen összeüléseket, lazán állnak hozzá. Barátomnak pedzegettem ezt az érzést, azt is tudja hogy alapvetően nem szeretem a társaságot, a szereplést, csendes magányos típus vagyok. De erre mindig legyint, és azt mondja hogy ez más, ők a leendő családom. Hát én kicsit sem érzem őket annak. Pedig ő is látja, hallja ezeket a kellemetlen helyzeteket amiket a családja teremt, de szerinte csak beképzelem. Elvakultan mellettük áll.