Beleszerettem az osztálytársamba, hogy gyozhetném le az érzést?

Szlovákiai egyetemre járok, ahol kevés a magyar, de természetes, hogy veluk barátkozom inkább. Az egyik magyar osztálytársammal, aki lány, sokat beszélek (magamhoz képest, mert általában inkább csondben vagyok, mint beszélek), és korrepetáltam is párszor, amiért hálából néhányszor meghívott enni-inni, és jókat beszéltunk. Nemrég még hozzánk is eljott házit csinálni, mármint kozos házit. Szóval, ahhoz képest, hogy nem járunk, eleget vagyunk egyutt. A "gond" ott kezdodik, hogy van barátja, már régóta, és komoly, én meg azt vettem észre magamon, hogy nagyon hiányzik. Barátnom nincs, nem is volt eddig, elég magányos voltam, és o ezt megváltoztatta, csak én túl messzire mentem, ill. hagytam magam. Most vizsgaidoszak van, otthon vagyok egyedul, és tanulnom kéne, de nem igazán bírok odafigyelni, mert csak arra tudok gondolni, hogy találkozzunk már, és beszélhessunk. Eddig is volt olyan, ha egyedul voltam itthon, kellemetlen volt, de amikor hazajott a család tobbi tagja, ez elmúlt, de most ilyenrol szó sincs, ha nem tereli el valami a figyelmem (mint pl. a Dr. House tegnap), úgy érzem, hogy nem bírom ki. Mit csináljak, hogy másra is figyelni tudjak? Meg hogy ne hiányozzon ennyire...? Amit nehéz lesz elérni, mert nagyon kedves lány, mindenkivel rendes, és barátkozó. És lehet vele oszintén beszélni, nem csak annyit, hogy szia, hogy vagy... Bocs, ha rinyálok, de mint írtam, még nem volt barátnom, meg szerelmes se voltam.

21/F