Hogy lehet ennyire bántó valaki, mi az hogy nem vagyok romantikus alkat?

De nekem pont az a célom,hogy észre vegye hoppá eltávolodunk így. Ha nem értékelt semmit, ezekszerint még a haverjának is muszáj volt megemlíteni,hogy velem ez a helyzet.( És kitudja még mit mondhatott rólam) Akkor változtatok és tényleg olyan leszek amilyen szerinte mindig is voltam. Nem baj ha nem kap észbe. Úgy is megkérdezi mivan. Akkor pedig elmondom neki szépen és megy tovább az életünk. De nehogy majd én érezzem rosszul amikor ő jellemzett nem romantikusnak.

A kérdésre vàlaszolva,igen szinte mindent megtudunk beszélni normálisan,őszíntén és higgadtan,nem szoktunk veszekedni sem,csak ritkán,aminek amúgy sok értelme nincsen. Na de van olyan amivel megbántott,viszont nem mondtam neki,mert nem akartam,hogy mindig az én túl érzékenységem miatt üljünk le beszélgetni. Az egy idő után nagy teher lenne neki még akkor is ha végül egyetértünk és szent a béke. Ezt sem akartam neki mondani, sőt nem is azonnal jutott eszembe,hogy akkor most máshogy csinálom a dolgokat. Nekem időmbe tellett mire kitaláltam mit veszek neki,mit készítek,milyen menüt csinálok majd. Napokat rohangáltam a városban,mert nem csak édességet szerettem volna adni neki,hanem valami személyeset. Később eszembe jutott,hogy még képet is tudok kinyomtatni. Vettem keretet is. Külön olyan csomagoló papírt vettem ami tetszen neki. Erre is próbáltam figyelni. Egy karórát vettem neki. Nagyon szereti az órákat és van egy amit emlékbe nekem adott az az övé volt. Azóta a sajátjait hordja,de most akartam neki adni egyet amit én vettem neki. És nem valami lókakit,méreg drága volt,nem ez a lényeg. Sokat vaciláltam hogy melyiknek örülne. Azt akartam,hogy boldog karácsonyunk legyen és örüljön annak amit kap tőlem. A szalvétákat direkt erre az alkalomra vettem. Nem karácsony díszes hanem bordó. Új poharakat is vettem,fehér porcelán tányérakat. Egy illat gyertyát is vettem. Szereti a fahéj illatot. Mindegy,ezek elmaradnak ha csak addíg nem alszok erre még pár napot.

Jó értem. Lehet nem mondom el neki,hogy bántó volt amit mondott. Megkérdezni nem szeretem,hogy kivel mit beszélt. Egyáltalán nem tartozik rám.

Amúgy komolyan azthittem velem fogtok egyetérteni. De akkor csak én vagyok túl érzékeny az ilyenre.

Megerősítést vártam,hogy igazam lehet. Nem szoktam úgy sem megosztani senkivel se személyesen az ilyen kisebb bajaimat.

Hogy értve,hogy nem jönnek rá a célozgatásra? Én sem jönnék rá fordított esetben. De azért megkérdezném,hogy mi baj lehet?