Hogy lehet ennyire bántó valaki, mi az hogy nem vagyok romantikus alkat?

Jézusom, ennyi hisztit.

Ha én lennék a helyedben, nekem ez olaj lenne a tűzre: megcsinálnám a romantikus vacsit, a képet, a szexet, mindent. Mekkora büszkeség lenne, ha utána legközelebb beszélget a haverral, és azt újságolja majd, hogy mennyire kitettem magamért, alig-romantikus létemre...!

Ehelyett te inkább elcses.zed mindkettőtök karácsonyát. Mert ne mondd nekem, hogy nem fogsz puffogni, hogy bezzeg milyen jó lehetett volna, az itt leírtak alapján úgysem hiszem el. :D

(Mellesleg pont attól esik az ilyesmi a legjobban, akinek nem mindennapos a dolog.

Párom se romantikus alkat, igaz, ő férfi. De pont ezért különleges és esik igazán jól, ha egy évben egyszer megerőlteti magát és romantikázni próbál, mert ha esetlenke is, tudom, hogy ez mekkora rákészülés neki, és már önmagában többet ér bármilyen szőke hercegnél emiatt...)

De persze, ha inkább hisztizel helyette, ez is opció. Legalább elismerheted, hogy a párodnak tökre igaza van veled kapcsolatban.

Atyám. Gondold már végig a barátod szemszögéből ezt az egész eseménysort.

Mondott valamit a haverjának, amit lehet hogy komolyan gondol, de lehet hogy nem igazán zavarja, vagy akár félre is érthetted. Ő nem tudja hogy hallottad. Azt sem tudja, hogy most egy hétig ezen pörögsz.

Ő azt fogja érzékelni hogy karácsonykor valamiért rideg vagy és elutasító, nem készülsz semmi személyessel, csak a kezébe nyomod az ajándékot, lerázod és elmész filmet nézni.

Ami történni fog: a barátod el fog bizonytalanodni, nem érti mivel bántott meg, meg fog ijedni hogy már nem szereted és borzalmasan fogja tölteni a karácsonyt. Te bevonulsz duzzogva filmet nézni, azt hiszed teljesen egyértelmű min vesztetek össze és várod hogy ő tegye jóvá valahogy de meg se adod neki az esélyt, és hiába hazudod magadnak most hogy jó lesz, magányos leszel és sértett.

Ami nem fog történni: az alapvető probléma, hogy te úgy érzed nem vagy elég jó neki, és hogy nincs tisztázva mit vártok egymástól a kapcsolatban romantika terén és hogy ez teljesül-e, nem fog megoldódni. Helyette minimum te, de ha neki tényleg baja van ő is, elfolytott feszültséggé alakítjátok a bizonytalanságotokat, ami egyszer egy teljesen más helyzetben ki fog robbanni és tönkreteszi a kapcsolatotokat.

Olyan ez mint a szemölcs. Először nem is akarsz tudomást venni róla, mert hát te tiszta, igényes ember vagy, neked ilyen gondjaid nincsenek, és egyébként is kínos orvoshoz menni vele. Aztán egyre nőnek, egyre több lesz, amíg már elviselhetetlen, és akkor már sokkal kínosabb és fájdalmasabb leszedetni.

Nekem nem esett volna rosszul, az egész felháborodásod nevetséges, az pedig, ahogy kezeled, több, mint szánalmas.

"Nem,nem mondok neki semmit. Már volt más is amivel megbántott,mégsem kötöttem az orrára. Igaz nem is adtam tudtára valamilyen formàban. Most lehet valamit hiányolna. Na akkor majd közlöm,hogy ja hát bocsi de tudod én nem vagyok romantikus alkat nem készültem mással és nincs kedvem veled romantikázni,nem az én stílusom. Utána lehet kibeszélni a haverjával. Lehet gyerekes vagyok"

Miazhogy, egy óvodás vagy konkrétan. Inkább minden szirszart magadra veszel, magadban puffogsz, nem árulod el a barátodnak, nehogy véletlenül tudjon rajta változtatni vagy egyáltalán érzékelje, hogy ez neked fájó pont, helyette olyan undorító passzív-agresszív játszmákat folytatsz teljesen ész nélkül, amikkel az égvilágon semmi egyebet nem érsz el, mint azt, hogy egyre jobban eltávolodtok egymástól.

Téged konkrétan el kéne tiltani a párkapcsolatoktól, legalábbis amíg nem vagy képes felnőni.