Le lehet valahogy szoktatni egy férfit a munkamániáról?

Nőként mondom, én havi 280 órát dolgozom, előfordul, hogy 300-at. A munkám hivatás. Sokszor van olyan nap amikor legszívesebben kisétálnék az ajtón. Mert szellemileg és fizikálisan is nehéz. De nincs tökéletes munkahely. Nem tartom magam munkamániásnak, egyszerűen ezzel jár a hivatásom.

Ha valaki ebben változást hozhat az én vagyok. De ha valaki megpróbálna erről "leszoktatni" akkor kívül tágasabb...

Én sem akarok örökre így élni, ha gyerekem lesz, akkor visszaveszek a tempóból.

Aki engem választ illetve választott, annak tudomásul kell venni, hogy ez velem együtt jár. Ritkán érek rá, ritkán van szabad hétvégém, épp ezért előre kell tervezni.

Idáig nem okozott gondot.

Ha téged ez zavar, akkor szerintem is olyan társ kell neked, akinek kevésbé időigényes munkája van. De szerintem ez főleg akkor lehet probléma ha közös gyereket terveztek. Mert akkor tényleg nem mindegy mekkora segítséged lenne egy baba mellett. Mennyire tudná kivenni a részét a gyereknevelésből.

29N

Szerencsére az én ismeretségi körömben csak azok hajtanak nagyon durván, akik épp munkahelyet akarnak váltani. Olyankor saját projekteket csinálnak szabadidejükben, képzésekre járnak munkaidőn kívül, hogy tudjanak valamit villantani, hogy kiérdemelték a jobb helyett. Mivel ez náluk ideiglenes, párjuk is jól viseli.

De párom is majdnem beleesett abba, hogy olyan munkahelyet válasszon, ahol nem emberségesen bánnak a dolgozókkal. Diákként dolgozott egy nagy gyárban, ahonnan épp azelőtt lépett le, hogy kötelezővé tegyék a havi 2 szombatot, és a váltott műszakot. Áldja a szerencséjét és a finnyásságát, hogy annyi pénzért, amit kínáltak neki inkább nem fogadta el az állást. Hiába van mester diplomája, nem szakmában dolgozik (bár a papír kellett hozzá, de nem a szakmája), úgy kellett győzködni, hogy nézze meg, próbálja ki. Most véglegesítették, és nagyon elégedett. Teljesítmény alapján minden évben emelés és bónusz, de a munkát 8 óra után eldobhatja és mehet a dolgát. A túlóráit pedig kifizetik, vagy kiveheti plusz szabadnapnak. A munka maga meg egyelőre laza, nagyon könnyen kezeli. Volt évfolyamtársai kevesebb pénzért rosszabb helyet kaptak, ekkor érezte úgy, hogy nem bánja, hogy "feleslegesen" tanult.

Ha ő is benne lenne, akkor nagyon nehezen tudná váltani, mert ő is lelkiismeretes. Kell egy pont, ahol besokall az ember, és keményen ráfekszik a váltásra. Sajnos tippem sincs, ezt hogyan lehetne kívülről segíteni. Komoly beszélgetéseken kívül én sem látnék jobb kiutat. Esetleg kapcsolatok, akiken keresztül látja, hogy lehetne másképp is, és segítenek neki bejutni. Hiszen ismerősök, barátok felé is van némi lojalitása az embernek, és ha úgy adják elő, hogy szükségük lenne ott a munkájákra, talán hatása lenne.

A bizonyítási vágy. Egy ideig én is ilyen voltam. Korábban értem be, hogy dolgozhassak (ingyen-mert a lelkiismeretemet zargatta az elvégzetlen feladat), kicsit még ráhúztam, hogy elégedetten menjek haza.

Úgy éreztem, csak én tudom megcsinálni, úgy gondoltam, én pótolhatatlan vagyok. Jött a szomorú felismerés, nem vagyok tökéletes, biza más is eltudja végezni a munkámat, tud helyettesíteni...stb.

Ezt akkor ismertem fel, amikor testi tüneteket produkáltam. Nem tudtam felkelni az ágyból. Vettem a jelet, azóta teljesen másképpen állok a munkához.

Kívülálló nem igazán tud benne segíteni. Miért nem akar váltani? Fél a csalódástól, az ismeretlentől?

Szerintem meg kell várni amíg betelik nála a pohár és magától akar majd elmenni. Az én párom is ilyen volt, nagyon sokat túlórázott, sokszor hétvégén is dolgozott (utazós munkája volt) és ilyenkor elvitt magával, hogy legyünk együtt is...

2 évig mondogatta, hogy bár jól keres, de keveset lát és sok az idegbaj a munkával. 2 év után rászánta magát, hogy akkor szeretne elmenni. Az is úgy sikerült neki, hogy én adtam be az önéletrajzát pár helyre a neten és úgy váltott. Szerintem a mai napig a régi helyén dolgozna anyázva. :) de nem bánta meg, szereti az új helyét.

#9

Neked ez a siker? Öt perce röhögök a válaszodon.

Akkor röhögd ki a vezetőimet is,sőt Schwarzeneggert de akkor Bill Gatest is nyugodtan.

A sikeres ember beleteszi azt a pluszt,ezért lesz sikeres.

Tudom jön majd a nyalizni kell meg ilyen olyan.

Borzasztó a magyarok 85%-a pfff nem csodálom semmi perspektívája nincsen,pont ezekért a dolgokért,éppen megcsinálják amit elvárnak tőlük és ennyi,pont ezek az emberek pattognak ha látnak egy Mercis embert,meg elkezdik fikázni.

Szánalmas a magyar társadalom.

#19

Arra válaszolj, hogy mi értelme van sokat keresni, ha van napi 15 perced kiélvezni azt? (De az is csak akkor, ha lecsippented az alvásból). A gazdag embernek nem jó, a rokonainak jó inkább.