Úgy érzem szétszakad a lelkem. Hogyan tovább?

35 éves nő vagyok. Nincs se férjem, se gyerekem, valahogy úgy hozta az élet, hogy ez eddig kimaradt. Pedig higgyétek el, minden rendben velem. Nem vagyok ronda, szeretem a társaságot, nyitott vagyok mindenre, és nincsenek túlzott elvárásaim a férfiakat illetően sem. Nagyon sok barátom van, szeretnek az emberek. Nem vagyok szélhámos, könnyűvérű nő, nincs rossz múltam.

Egy éve megismertem valakit. Őrült szerelem volt, közös jövőt, családot terveztünk, de mindketten elég erős egyéniségek vagyunk, ami gyakran vezetett konfliktushoz.

Az utóbbi időben már úgy éreztük, hogy minden nap egy túlélés.

Szakítottunk, pedig senkit nem szerettünk még így, de nem akartuk egymás idegrendszerét felőrölni. Megtörtem...

Most úgy érzem, elszállt felettem az idő, és már soha nem lesz családom. 35 évesen kezdjek megint mindent előlről, randizni, kiismerni valakit.

Úgy érzem elfáradtam, és feladom a boldogságba vetett hitemet. Kicsúszok a gyermekvállalás idejéből is.

Olyan nyomorultnak érzem magam...