Van már barátom 7 hónapja és van egy fura érzésem. Mit csináljak úgy érzem néha h jobb lenne ha szakítanánk. De ha nincsen velem akkor nagyon hiányzik, és akkor arra gondolok h vele akarok lenni mindig. Miért érzek így?

Abba a lénybe vagy szerelmes, akit annakidején elképzeltél magadnak.

Ez nem az a srác.

A srácba, valójáan nem vagy szerelmes.

Tudom miről beszélsz... 32 éves nő vagyok, kellő élettapasztalattal a hátam mögött. 10 hónapja megismertem egy korban hozzámillő srácot. Őrült szerelem volt, de bizonyos nézeteit nem vallottam, sőt elítéltem. Voltak dolgai, amit egyenesen nem bírtam elviselni,de idővel jegeltük ezeket a témákat, és minden csodásan működött, mert ezeket a dolgait eltekintve egy csupaszív, kedves, okos személyiség volt,aki tisztelt, becsült, imádott engem, és ez mindent feledtetett velem.

De mindig ott lappangott bennem, a "de"...!

Imádtam, de örökösen el akartam hagyni. Kétszer megtettem, de elviselhetetlen volt a hiánya, így mindig visszafogadtam. Se vele, se nélküle. Aztán mikor harmadjára mondtam, hogy vége, belefáradt, és ő lépett ki az életemből. Ennek már egy hónapja.

Rájöttem, ez hosszú távon nem működik, hogy szinte minden napot meg kell vívnunk egymással. Felőrli az ember idegrendszerét.

Lényeg: az igazi, értékes, hosszú távon működő szerelem nem ilyen pilléreken nyugszik. Ott az emberben soha nem merül fel, hogy el akarom hagyni.

szóval hagyd el, és idővel megtalálod az igazi társad, aki mellett nem merülnek fel ilyen kérdések benned!