Igaza van a páromnak, az autizmusom miatt csak a baj van velem?

Alapból jól kezeli, de ma reggel megint eltévedtem, és nem értem oda időben egy fontos helyre.

Sajnos nem nagyon tudok tájékozódni, sokszor nem tudom, hol van a jobb és bal oldal (balra valamitől, vagy egy kereszteződésben, vagy "fordulj hátra, aztán balra").

Ha valahová mennem kell, előtte megnézem a google utcaképet, mert épületek alapján emlékezetből tudok tájékozódni, de úgy, mint az átlag, hogy "10 méter után balra" vagy "balra, jobbra, majd egyenesen, majd balra, majd ismét jobbra", ezt nem jegyzem meg.

Illetve vannak hülyeségeim (rendszerezek szinte mindent, rosszul érzem magam, ha valami nincs a helyén), sok minden zavar (leginkább zajok), ami az átlagot nem.

Illetve abszolút aszociális vagyok. Nehezemre esik beszélgetni még ismerőssel is, köszönni a boltban, akármi. Ugyanígy nem szeretem a semmiről szóló csevegést, illetve megszólítani se senkit (útbaigazításért pl) vagy telefonálni.

Próbálok normális életet élni, dolgozom, egyetemre járok (de a dolgok nagy részét más módszerekkel tanulom otthon továbbra is, mint anno), szóval, próbálok beilleszkedni.

A párom alapból jól viseli (4,5 éve), néha hülyéskedik ezzel, én is szoktam azzal poénkodni, "6 nyelven beszélek, de soha nem tudok megszólalni", meg ilyenek, viszont ma nagyon kiborult, és megmondta, senki nem viselné el az irreális félelmeim, a szociofóbiám, a fura hangulataim, és ezt a tájékozódási analfabetizmust, vagy legyek rendes ember végre, vagy kérjek papírt a pszichológustól, alkalmatlan vagyok a társas életre, zárjanak el inkább (bár ezt biztos csak haragból mondta)

Vajon jogos volt?

24N, 30F