Nem értem, most akkor hogy kell viselkednem, ha van valami gondom? Elmondjam a páromnak vagy ne?

Az emberek többségét bántja, ha olyan dolgokkal piszkálják, amiken tényleg nem tud változtatni.

Ha olyan munkahelye van, hogy kénytelen sokáig dolgozni, túl órázni, akkor tényleg nem értem miért kell basztatni vele?

Vagy mondod, hogy a tesója bunkó... most az megint egy olyan dolog, hogy lehet a testvére, de mit b a s s z o n neki úgy őszintén? Engem is felmérgelne, ha állandóan ezzel csesztetnének.

Amiket felhoztál azokkal tényleg nem feltétlenül lehet mit kezdeni. A tesójára maximum rászólhat, de ez vagy megoldja gondot, vagy nem.

A munkahelyen pedig nem biztos, hogy eldöntheti, hogy meddig dolgozzon. Ezt tényleg hiába hozod fel. Az ingerültség pedig lehet azért van mert folyamatosan ezekkel nyaggatod...

Alapvetően olyan dolgokra gondolhat inkább, amik felett nagyobb kontrollja van.

Egy rendes kapcsolatban az egyik gondja, mindkettőjük gondja.

Ha szerelmednek lenne valami baja, nem minden vágyad lenne, hogy megoldjátok??

Bunkóssággal hogy ne lehetne?

Te gondod ez..., hogy mondanád, de nem segít. Mond el neki ezt!

Míg a nők sokszor csak el szeretnék mondani a problémájukat, hogy kicsit kipanaszkodva és megértve ezután boldogabban viseljék el ugyanazokat a problémákat, a férfiak általában minden áron meg szeretnék oldani az előttük álló problémát. Ezt tetézi, hogy az adott problémával te szembesíted, akinek minden gondját megszeretné oldani, hiszen ezt ígérte neked.

Emiatt frusztrálja, ha olyan problémával szembesíted, amit nem, vagy olyan nehezen lehet csak megoldani, amit valójában te sem akarsz, vagy amibe te sem gondolsz bele. Az, hogyha ugyanazt többször is felhozod, az csak ront a helyzeten.

Megoldásnak azt javasolnám, hogy mielőtt panaszkodsz, gondold végig, hogy egy megoldandó problémát vázolsz fel, vagy csak szeretnéd kiönteni a szíved. Ha előbbi, akkor gondolkozz el rajta, hogy tényleg a megoldást szeretnéd (például a munkahelyi esetben azt, hogy új munkahelyet keressen, ami ugyanakkor bizonytalanságot hoz, esetleg ő maga az új helyen nem érzi majd jól magát, megszakítja a jelenlegi biztos életet), vagy csak azt, ha mint egy tündérmesében minden megoldódna egycsapásra, úgy, hogy semmi más nem változik. Ha ez az utóbbi, vagy eleve nincs megoldás a problémára, akkor vagy közöld előre, hogy nem megoldást vársz, csak elmondod mi zajlik le benned, vagy olyan színezetben hozd fel, amin valóban tud segíteni a párod. Például domborítsd ki azt az oldalát, hogy te hogy érzel. Hogy úgy hiányzik neked egész nap, olyan jó most mellette, amikor tud, legyen veled, és most meg jöjjön és töltsön veled minőségi időt. Vagy ha nem ez a baj a hosszú munkaidővel, hanem mondjuk, hogy nem segít, akkor azt mondd neki. A testvérével kapcsolatban úgy fogalmazd meg, hogy neked ez és ez rosszul esett, vigasztaljon meg, hogy nem úgy van/nincs igaza a tesójának/ne is foglalkozz vele.

(Egyébként ennek az egésznek valahol evolúciós oka lehet szerintem, mert a nőknek még a bogyószedő időkben egy helyben kellett maradniuk, és minden ott felmerülő gondot, nehézséget elviselni akkor is, ha nincs megoldás, cserébe viszont kitárgyalhatták egymás között, a férfiaknak minden felmerülő gondot azonnal el kellett hárítani és a cél a továbbhaladás volt. Amit nem lehetett megoldani, azt ott kellett hagyni, különben megette őket az ősbölény.)